Seite 247 [247]
OCR
s 2. SZ. MELLÉKLET * játszik, hanem feltámadót, aki újra és újra, minduntalan áthalad a halálon. Dolgunk van a feltámadással, mert bennünk van: mert a testben legbelül van valami, a szellem fordítottja, egy lélekzet, mely elhal, újra megtelik, lélegzik. Mindig vissza kell térnünk ide, emlékezni rá, nem feledni. A visszatérés visszatérése ez, a gondolat lüktetése, lelki érverés, a lélekzet tagadása. Az élő metszéspontján, ütemesen verő szívünk lélegző kohójának mélyén az idő lüktet. Ne feledkezzünk meg, soha ne feledkezzünk meg az idő tagadásáról! Az előrevivő időről, a visszafordítható, a görcsös és görcsbe rándító, a lüktető és meg-megszakadó időről, mely minden várakozásnak ellentmond: tud visszafelé haladni, saját maga ellen fordulni, lépcsőket átugrani, az eltűnő időről, mely a ritmusból kilépve, el-eltűnve, ki-kihagyva fokokat ugrik. A számok fölött álló időről. A néző a színházban erre vár: hogy kizökkentsék az időből. Egyre csak az üdvözítő, mámorító időre: a halálból az életbe visszavezető időre vár. Egy dodekanézoszi szigetről írok neked, elmerülve egy olyan nyelvben, amelyet nem ismerek: a görögben. Néha gyermeki vággyal szeretnék gondolkozni ezen a nyelven, épp azért, mert nem ismerem. Mintha olyan földön járnék, melyet kihúztak a talpam alól: negatív, magába forduló nyelv ez, amely megtart (amikor néhány szót makogva érteni kezd az ember), gondolkodásunkat az egyensúlytalanság felé viszi, sántikálva, hiszen haladni csak úgy lehet. Ez a nyelv arra int, hogy a szavak többet tudnak nálunk, s hogy egy nap végérvényesen be kellene tiltani az , elsajátítja a nyelvet" kifejezést, hiszen csakis ez a megfosztás, a bennünk lévő kihagyás, elfogyatkozás, alattunk a nyílás, a hiány és a szeretet (vagyis a birtoklás ellentéte) adhatja meg a nyelvnek a megszólítás erejét, a megjelenést és a beszéd metsző élét. Azért megyek a színházba, hogy a rakoncátlan emberi állatot lássam, aki a szavak hálójába kerülve a beszéddel szabadítja ki magát. Azt várom, hogy a szemünk előtt a térbe íródjanak az emberi szó lenyomatai. Úgy várom, hogy a színházba lépjek, mintha vidám börtönbe lépnék, vagy cirkuszba, ahol embervadászatot mutatnak, mintha olyan helyre érkeznék, ahol állati gondolatok íródnak a levegőbe, azért megyek, hogy + 245 +
