Oldal 230 [230]
OCR
2. SZ. MELLÉKLET Szövegközlések és fordítások YVES BONNEFOY: HÄTORSZÄG (RESZLETEK)** Kereszteződéseknél gyakorta éltem át nyugtalansägot. Ezekben a pillanatokban úgy érzem, hogy azon a helyen, vagy majdnem, két lépésre az úttól, amelyen nem indultam el, és amelytől máris távolodok, igen, ott nyílik meg valamiféle magasabb lényegű táj, ahol élhettem volna, és most elvesztettem. Ugyanakkor a választás pillanatában semmi nem jelezte, semmi nem sugallta, hogy arra az útra kellett volna lépni. Szememmel követhettem gyakran, s igazolva láthattam, hogy nem megy új földrész felé. Ám ez nem nyugtat meg, mert azt is tudom, hogy a másik ország nem a műemlékek vagy a talaj elképzelhetetlen tulajdonságaitól kiemelkedő. Nem ízlésem szerint való ismeretlen színekről vagy formákról álmodni, sem a világ szépségének meghaladásáról. Szeretem a földet, amit látok, feltölt, olykor még el is hiszem, hogy a hegycsúcsok tiszta vonala, a fenséges fák és a víz fürge mozgása egy vízmosás mélyén, vagy egy templomhomlokzat kecsessége bizonyos órákban és bizonyos tájakon intenzitásuknak köszönhetően szándékosan születhettek, a javunkra. Ennek a harmóniának értelme van, ezek a tájak és formák, bár még mozdulatlanul, elvarázsoltan talán, de beszéd, csak nézni kell és erővel odahallgatni, hogy az abszolútum megnyilatkozzon, bolyongásaink végén. Itt ebben az ígéretben van tehát a hely. Mégis amikor erre a hitre szert teszek, akkor szakad fel belőlem legélesebben a másik ország, a másik táj gondolata, és megfoszt minden földi boldogságtól. Mert minél inkább meg vagyok győződve arról, hogy 14 Megjelent: Bonnefoy: Masik otthon, 107-110. + 228 +
