Oldal 229 [229]
OCR
s 1. SZ. MELLÉKLET ? ját szabadságával szembeni felelőssége — vagyis azzal az autonómiával szemben, amely illúzió — és a civitas iránt. Ez az értelmiségi magatartás nagyon közel áll ahhoz a válaszhoz, amelyet a filozófus Szilasi Vilmos fogalmazott meg a Babits esszéje körül kibontakozó vitában."? Akárcsak Benda, ő is Kantból, valamint mesteréből, Renouvier-ből indult ki, ám nem gondolta, hogy az igazságok örökkévaló princípiumok lennének, inkább úgy vélte, hogy olyan szüntelenül gyarapodó tudást jelentenek, amely az életben és a cselekvésben alakul ki. Ezért az értékek világa nem különül el mereven az élet világától, és az igazság nem az élet fölött álló princípium, hanem maga az élet az igazság, és mi ebben az igazságban létezünk. Az élet és az igazság szoros kapcsolatának ez a fenomenológiai-egzisztencialista értelmezése Husserltől és még inkább Heideggertől származik. A Lét és időt 1927-ben adták ki, ugyanabban az évben, amikor Julien Bendától Az írástudók árulását. (Babits is kapott belőle példányt Szilasitól, aki időnként — amikor nem foglalták le a csersavval kapcsolatos kísérletei — azon a tanszéken tartott szemináriumokat, amelyet Husserl, később pedig Heidegger vezetett.) Ezzel a vonulattal helyezkedett szembe Babits, aki Bendához hasonlóan úgy gondolta, hogy az írástudó, mihelyt kizárólag a cselekvésben hisz, és nem a szépségben, elárulja az igazságot — legyen az esztétikai vagy más jellegű. Ez az elmélyült törekvés fejeződik ki Az írástudók árulása mottójában is, amely egy Renouvier-től vett mondat: , A világ egy nagy transzcendens igazság hitének hiányában szenved." Az NRF lapjain 1909 és 1937 között megjelent szövegrészletekből kiindulva efféle összegzés készíthető költészet és cselekvés közötti különféle kapcsolatokra és a szürrealizmus megítélésére vonatkozóan. Mindez jól mutatja azt a szellemi közeget, melybe mint előzménybe lépnek bele Yves Bonnefoy és a jelenlét francia költői. 12 L. a Szilasi és Babits levelezését a következő cikkben: Kenyeres Zoltán: A kettészakadt irodalom és Az írástudók árulása, Irodalomismeret, IV. évf., 1993/3 (december), 16-20. #3 ,Le monde souffre du manque de foi en une vérité transcendante.” + 227 +
