Oldal 209 [209]
OCR
s MAGYAROSZÁGON BEMUTATOTT MŰVEI * „A tér a szöveg anyaméhe" című fejezetünkben idézett verse, de megjelenik a Duna is egy replikában. A cirkuláris, cirkuszi dramatugia csúcsán az Ellenszemély arról szól, hogy mi az ima: a beszédben lévő űr, üresség, ami várakozik.?" Később a , caillou" (kavics) szóval és csak azzal imádkozik (és így gondolatai megszabadulnak a képektől — mondja). Az ekkor körvonalozódó jelenlétről Húrozó János (Jean Qui Corde) így szól: , Hol van a jelenlét? Most." Majd lebontja szótagokra, s rávágja: „az itt" utolsó betűjében, amit az imént Itt mondtam?""" Ezt megelőzően azonban itt is, mint szinte minden előadásban, elérkezik a rituális evés-jelenet. A 2015-ös, az avignoni Cloitre des Carmes-ban bemutatott verzióban (a budapestiről sajnos nem készült felvétel) egy kenyérből készült kolostort esznek meg a szereplők, majd követelik a bort is. Mikor megérkezik, elhangzik az egyik legjobb bordeaux-i borra utaló, ezért mosolygást keltő , Saint-Émilion, imádkozzál érettünk!" Ezt követi a Rex kutyával (kutyaszoborral) folytatott dialógus, majd a két bábbal eljátszott kilenc gyermek nyolc feleségtől ex nihilo alakuló családtörténet. Az előadás végén egy kifeszített vásznon olvassuk azt, amit a nyelv kreatív és felszabadult használatából eddig is megérthettiink: ,,Elfelejtem a nyelvet, hogy beszélhessek." (, Joublie le langage pour parler.”*”*) Ezt követően az előadás megnevezi önmagát, vagyis a Personne (Senki, személy) nevű szereplő elmondja, hogy a Nevek erdejében egy marionett-mise (,,Le Vivier des noms, une messe pour marionnettes”*”’), ahol (,,itt”) az emberi bálvány élet általi lebontása (destitúciója) zajlik.**° Az előadás dramaturgjai voltak Roséliane Goldstein és a korábbi magyarországi előadásokból is ismert Adélaide Pralon. A 2016-os MITEM keretében az eredeti francia előadást láthatta a közönség, francia színészekkel, magyar feliratozással. Mivel korábban már megálla376 TJo., 243. 377 Uo., 254. 378 A szövegkönyvben a szerző még át is húzza a mondatot. 379 Uo., 276. >80 „C’est, ici, le lieu de la destitution de l’idole humaine et de son démontage par la vie. Le lieu de la défaite humaine au sens littéral.” (Uo.) + 207 +
