Seite 151 [151]
OCR
+ A „SZENT” DRAMATURGIÄJA VALERE NOVARINA SZÍNHÁZÁBAN * nak teve, mint egy nyitäny, egy sorozat nyitäny; aztan a jelenetek, szvitek, szekvenciäk kiterjednek, elmelyülnek, ellentmondäsban találkoznak; a vonzások konfliktusba lépnek, és megnyílik a ritmikus katasztrófa. Egy rendszer akkor lélegzik, ha magában hordozza a tagadását is, hogy élhessen. Újra tudatosítja bennünk, hogy a gondolat elégeti a szavakat — és hogy a dráma gyermekei vagyunk. Tudatosítja bennünk a drámát, hogy lélekző gyermekként jöttünk világra. Ziháló és hamar kifulladó emberi társadalmunk irtózik a rendszertől, irtózik a dogmáktól. Egyetlen igyekezete, hogy odavesse magát a pillanatnak. Engem viszont minden rendszer vonz, szeretem a dogmát. Minden elmélet, minden dogmatikai rendszer vonz, ha magában hordozza a tagadását is, a lelket, a lélekzést, ami nélkül semmi sincs mozgásban; szeretem a dogmát, feltéve, ha a mentális felépítmény lélegző rendszerré válik." Ilyen lélekző, önmaga ellentétét magában hordozó rendszernek tartja a kereszténységet, ezen belül a Szentháromságtant. Novarina több szövegében kifejti, hogy a többes szám a 3-as számmal kezdődik, és nem a kettővel: elveti a bináris rendszerben való gondolkodást. Hegel rendszere is — állítja Novarina — a kereszténységet utánozza (ami egyben a religio fonákja is, hiszen magába foglalja Isten halálát, és mert Krisztus a Messiás paródiája is: a megszégyenített próféta; a Szentháromság dogmája éppen az a lélekző rendszer, mely feloldja ezt az ellentétet, pontosabban túllépi?"?). Alapdramaturgiája a szent és a profán témát, a nyelvet, a stílusszintet folyamatosan egymásba játszó cirkuláris dramaturgia, mely a francia középkor hagyományaiból merít, és amelyben a profán a komikussal kapcsolódik össze. Ezt a cirkularitást Novarina Lesage festményén látja meg (9. kép).??? 261 Uo., 38-39. Forditäsomban. 22 L. Valère Novarina: A nyelv emlékezik, in u6: A cselekvő szó színháza, 39. 263 Valére Novarina: Törékeny hajlék, in uő: A cselekvő szó színháza, 21. + 149 +
