Seite 145 [145]
OCR
A ,SZENT” DRAMATURGIAJA VALERE NOVARINA SZINHÄZÄBAN?® SZOSZINHAZ Anatolij Vasziljev a Színházi fúgában így ír arról ahagyományról, amelyet a francia kultúra szószínházként említ: „Mia drama a színpadon? Hol, mely szinten történik? A pszichológiai (emberi) viszonyok szférájában avagy magában a szövegben? Ez a kérdés lényegesen és lényegileg osztja meg a színház metodikáját (és elméletét), mivel amikor a szavakat emberi viszonyokká alakítjuk át, a színpadon mindenekelőtt ezeket az emberi viszonyokat látjuk, és csak mögöttük a szöveget. Ha azonban a dráma természete szövegben valósul meg, magától értetődő, hogy szöveget látunk. (...) Hogyha a textus és a szó áll a középpontban, akkor a cselekvés magában a szóban helyezkedik el, és a szóban realizálódik. A dialógus ebben az esetben élő szavak viszonyaként fogható fel, vizsgálata pedig mint a megtestesült szó, vagyis a megjelenítés kutatása! Az, amit mi a színház természetének (tárgyának) tartunk — a cselekvés, illetve energia — vagy a pszichikumban lakozik, vagy a szóban. És ez különböző színházakat, különböző kultúrákat, a színház más-más századait jelenti."?"" 255 Az írás korábbi változata megjelent a Vallás és művészet c. kötetben (szerk. Sepsi Enikő -— Lovász Irén —Kiss Gabriella — Faludy Judit, Budapest, KRE — LHarmattan, 2016), illetve mozgóképekkel kiegészítve a kötet multimédiás weboldalán: vallases muveszet.kre.hu (jelszö: 7ky!bz?Q). 256 Anatolij Vasziljev: Menön rabja, in uő: Színházi fúga, ford. Király Nina, Heltai Gyöngyi, Huszár Ágnes, Klausz Ildikó, Kozma András, Budapest, OSZMI, 1998, 10-11. + 143 ¢
