Seite 135 [135]
OCR
VALERE NOVARINA ES PILINSZKY JANOS, AVAGY AZ EN NELKULI KOLTESZET SZINHAZA „A szinhaznak az En nélkili liraisdg helyévé kell valnia. Az én itt egy Osszesség. Egy egész szekér színész kellene, mint a Karnevdlon, huszonkét vagy negyvennégy színész egyetlen ember ábrázolásához. A színpadon az ember tulajdon nélküli, korlátok nélküli, nem telekkönyvezett és alap nélküli, szomatikus szakadékokba zuhan — és ott van egyszer csak az ima kihagydsa, az ima tires helye: egy iires hely, egy kimaradás... Az ima nem mds, mint a foldre-zuhands és a fold, a humusz, a humilitas humana, emberi aldzat ujboli megizlelése a szdjban.” (Valére Novarina) Valére Novarina útja a filológiától és a filozófiától, művészi értelemben az írástól vezet a színházhoz. A nyelv emlékező természete készteti arra, hogy a papírlap és az olvasó képzeletbeli (mentális) színháza után a materiális színpadon keresztül visszajusson az eredendő forráshoz, a semmihez („neant”, „rien”), az üresseghez (a francia vide szó a Dieu, Isten anagrammája), mely Mallarmé számára pusztán a virtuális teljességet jelentette a maga mozdulatlanságában, a szó felfüggesztett majdnemmegsemmisülésében (Versválság), Artaud számára viszont, akinek a munkássága döntő befolyást gyakorolt a 70-es évek színházi életére Franciaországban", az üresség a realitás visszájával, árnyékával való 334 Ezt megelőzően, a hatvanas években a franciaországi színház , brechti"-ként határozta meg önmagát. ¢ 133 ¢
