Oldal 117 [117]
OCR
s KENÓZIS SIMONE WEIL MISZTIKÄJÄBAN * a természettel, múlttal, tradícióval, egyszóval metaxü."? A város mint isteni felépítmény csodálata, melyet ember létrehozni nem tudna, arra készteti Jaffier-t, hogy a létezőt megóvja."? , Szívesen adná életét, mégha idegen is, hogy megóvja Velencét. Violettát megörvendeztetik e szavak.”!%* — olvassuk a szcenikai utasításban Jaffier mondatai után. Ám az államérdek nem teszi lehetővé a Tanácsnak, hogy betartsák Jaffiernak tett fogadalmukat: az összeesküvőknek halállal kell lakolniuk. Az összeesküvés valódiságát egyébként a történészek, különösen a spanyol történészek megkérdőjelezik. Simone Weil 1940-1942-ben, kevéssel a halála előtt írta a Megmentett Velencé-t. Főbb tapasztalatai jelennek meg benne: a legyőzött népek gyökértelenné tétele mindig is , a hatalmi álmok" politikája volt. Amint Renaud válaszolja Jaffier-nak a darabban: , Igen, álmodunk. A cselekvő és vállalkozó férfiak álmodozók; jobb szeretik az álmot a valóságnál. De fegyvereikkel arra kényszerítik a többieket, hogy az ő álmaikat álmodjäk.”'” Simone Weil a mentälis energia härom szintjét különbözteti meg a legváltozékonyabbtól a legállandóbb felé haladva: álmodozás, kalkuláció, kontempláció, s ezek közül — mint korábban láttuk — a legmagasabb rendű a kontempláció."" Jaffier, a , cité" megmentője, a Tízek Tanácsának a hatalmi logika szerint meghozott döntése miatt — mely hatalmi logika semmiben nem különbözik attól a birtokvágytól, amelytől Jaffier a várost, s a tisztaságot jelképező Violettát meg akarta menteni — az eskü be nem tartása miatt szimpla árulóvá, megvetett emberré, , fájdalmak férfijává" válik. Monológjai a legmélyebb pontot akkor érik el, amikor megkérdőjeleződik benne a természetfeletti sugallatra végrehajtott tettének valódisága: , Álmodtam. Mindez álom. / Mindig 1 Uo., 46. ,Un contact avec la nature, le passé, la tradition, un metaxu.” 193 Uo., 89. Jaffier: „Ce qu’un homme peut faifre de plus grand, qui l’approche le plus de Dieu, c’est, puisqu'il ne peut créer de telles merveilles, de préserver celles qui existent.” 14,11 donnerait volontiers sa vie, quoique étranger, pour préserver Venise. Violetta est heureuse de ces paroles.” 195 Uo., 77. „Les hommes d’action et d'entreprise sont des réveurs ; ils préfèrent le rêve à la réalité. Mais par les armes, ils contraignent les autres à rêver leurs rêves.” 16 Weil: Œuvres complètes VI. 2.270. e 115 e
