Oldal 105 [105]
OCR
* KENÖZIS A TEOLÖGIÄBAN * (...) 8. Engedelmes volt mindhalálig. Már az is nagy megalázkodás, hogy úrból szolgává lett; de — mondja az apostol — Krisztus még ennél is tovább ment, mert bár nem csupán halhatatlan volt, hanem Ura életnek és halálnak is, mindazáltal egészen a halált elszenvedve engedelmeskedett az Atyának. Ez rendkívüli megfosztatás volt, különösen ha figyelembe vesszük azt a halálnemet, amelyet megis nevez az apostol, hogy Krisztus áldozatát még nagyobbá és értékesebbé tegye. Mert azzal, hogy ilyen módon halt meg, nemcsak az emberek szemében lett gyalázatossá, hanem Isten színe előtt is átokká lett. Bizony, olyan példája ez a megalázkodásnak, amit aligha foghat fel emberi értelem, szinte nincs rá szavunk, hogy érdeme szerint fejezzük ki. 9. Ezért Isten is felmagasztalta őt. Vigasztalásképpen az apostol megmutatja, hogy az alászállás és megalázkodás, amit az emberi természet annyira igyekszik elkerülni, nagyon is kívánatos dolgok. Viszont senki sem mondhatja, hogy jogtalan követelmény volna, amenynyiben Krisztust akarjuk követni. Ez a megfontolás pedig arra késztet, hogy még nagyobb örömmel kövessük őt, hiszen tudjuk, nincs számunkra jobb dolog, mint ätvältoznunk az ő képmására." Itt Kälvin egyertelmüen utal arra, hogy a krisztuskövetes szorosan összefügg a kenözishoz kapcsolödö aläszällässal. A kenözis-ertelmezesben azonban a koräbban tärgyalt szerzökhöz viszonyitva (Brentz kivételével) eltérés, hogy az önmegüresítés itt nem önkisebbítés, vagy isteni természetéből való kilépés az inkarnáció érdekében, hanem isteni természetének rejtve tartása. Karl Barth a Church Dogmatics című művében hangsúlyozza, hogy Krisztus testet öltése semmiféle bezártságot nem jelent, vagy istenségének elgyengülését, mert alászállásakor sem szűnt meg más lenni, mint ami: Isten fia. °° 155 Uo., 37, 39. 15° Karl Barth: Church Dogmatics, Volume IV/1: The Doctrine of Reconciliation (Ford. G. W. Bromiley), Edinburgh, T. & T. Clark, 1956, 179-180. + 103 +
