Oldal 104 [104]
OCR
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ? Az exinanitio, exaltatio és kenószisz kapcsolatára vonatkozik a 16. század egyik nagy lutheránus vitaja, a Brentz—Chemnitz vita, melyre Balthasar is kitér A hdrom nap teolögiajaban. Chemnitz szerint Krisztus emberségének reszesednie kellett istensegenek mindenhatösägaböl, de csak potenciálisan, aktuálisan pedig csak akkor, amikor Krisztus akarata megengedi (teljes és szabad kenószísz). Brentz szerint viszont az exinanitio és az exaltatio állapota koextenzív, mindig mindkettő jelen van, de Krisztus mindenütt-jelenvalósága az ökonómia szempontjából gyakran rejtve marad (krüpszisz)."? A protestáns teológia további két képviselőjénél, Kálvin Jánosnál és Karl Barthnál szintén találkozunk a kenózis-fogalmat megalapozó Filippibeliekhez írott levél (2, 5—9) értelmezésével. Kálvin a 2, 7—8 értelmezését adja a magyarul nemrégiben megjelent művében."" „Megüresitette magat. Ez a megüresites ugyanaz, mint a megaläzkodás, amint majd látni fogjuk. A kifejezés azonban nyomatékosabb (Eudatikatéewc), és voltaképpen azt jelenti, hogy semmivé tette [önmagät]. Ezt a továbbiakban az apostol így fejti ki: igaz, hogy Krisztus nem mondhatott le istenségéről, de azt bizonyos ideig elrejtette, hogy istensége ne mutatkozzék a test gyöngeségének állapotában. Lemondott tehát az emberek előtt való dicsőségéről, de nem úgy, hogy megkisebbítette volna, hanem úgy, hogy rejtve tartotta. Itt azonban először az a kérdés vetődik fel: vajon úgy cselekedte ezt Krisztus, mint ember? Erasmus erre igennel felel." Ámde hol volt Krisztus isteni alakja, mielőtt emberré lett? Azt kell tehát felelnünk, hogy Pál a teljes Krisztusról beszél, minthogy ő testben megjelent Isten, ám önmegüresítése csupán emberi természetére vonatkozik. 153 Balthasar: A három nap teológiája, 30. 154 Kalvin Janos: A Galata, az Efezusi, a Filippi, a Kolosséi és a Thesszalonikai levelek magyarázata, II. kötet, Református Egyházi Könyvtár, Új folyam 10/2, Budapest, Kálvin Kiadó, 2016. * Erasmus (Annot. ad loc.) loguitur enim de Christo guatenus erat homo. + 102 +
