Oldal 95 [95]
OCR
s MÓDSZERTANI MEGFONTOLÁSOKÉS BEVEZETÉS ? »Mindig is azt gondoltam, hogy a rituálé van mindennek a mélyén. A színdarabok mintha megszállottan a rituális tevékenység körül forognának. A baj csak az, hogy a művészek általában csak belepottyannak, anélkül, hogy tudnák. Azok pedig, akik, mint Peter Brook a Seneca Oedipusának rendezésében, azonnal rituális értelmezést keresnek, gyakran elvétik. Ha egy sémából túl sok elem ragad meg a résztvevők fejében, az élet eltűnhet a munkából. Genet nagyon érdekes a rituálé szempontjából a kifordított katolicizmusával, a Mise iránti rajongásával, ahogy szüksége van a Jóra, hogy az általa imádott Gonoszt bátoritsa. A vallásnak és a dc$ámának egymásra kell találnia. Grotowski elgondolása a szekularizált szentté válásról. Végül is egyesek szerint a színháznak vallásos gyökerei vannak. (...) Vissza kell találnunk a tragikus vízióhoz: hogy az ember mulandó, véges, halálra és feledésre ítélt. Úgy tűnik, az embereket jobban érdeklik az Eslin Intézet és a Káma Szútra változatos tapasztalatai. Túllépni a hús-vér testen. Elégetni, teljesen. Grotowski elgondolása. (...) Nem elvont és álfilozófiai módon, hanem a színház tüzes vasfogóit ténylegesen a résztvevőkre helyezve. Egy kis Artaud. Leforrázni őket. (...) A élet mély és igaz megközelítése és értékelése rituális lesz, ebben biztos vagyok.""" further away, making it more and more difficult for us? Ihe mind is too active, the spirit too still." 130 Uo., Egy 1970. augusztus 23-i levél: ,,I’ve always believed that ritual is the heart of things. Somehow plays seem to revolve furiously around ritualistic activity. The only hitch is, that artists usually stumble on it without knowing it. Those like Peter Brook, in his version of Seneca’s Oedipus, who go directly after a ritualistic interpretation often botch it up. If too much of a scheme gets in the head of the participants the life can go out of the work. Genet is very interesting ritualistically with his inverted Catholicism, with his fascination with the Mass, with his need for good in order to spur on the evil he worships. Religion and drama just have to get together again. Grotowski’s ideas about being a secular saint. After all, the roots of drama were religious, some people think. (...) We have to recover the tragic vision: that man is temporal, finite, doomed to death and oblivion. Seems that people are more interested in the Eslin Institute and the varied experiences of the Kama Sutra. Transcend the flesh. Burn out the flesh. Grotowski’s idea. (...) Not in a pseudophilosophical abstract way, but by really applying the hot tongs of drama to the participants. A little Artaud. Scald them. (...) A true and deep approach to and appreciation of life will, I’m sure, be ritualistic.” « 93 ¢
