Oldal 87 [87]
OCR
s AJELENLÉT MAGYAR-FRANCIA KÖLTŐJE, AVAGY A NYELVET VÁLTÓ KÖLTŐ ÉS FORDÍTÓ + Pilinszky Jánostól lopott vers Céltalan járom a vidéket, egyetlen ráncát sem bolygatom az időnek. Miféle halálos napszúrás veri át testemet éjjel-nappal, hogy kigyúlnak sorra az ikonok fejemben — a parttalan szürkeségben valaki ismeretlen mosolyog rám a messzeségben, a víz lepedője lángra lobban, déli verőfény, romok, törmelék körülöttünk roncsolt műanyag halomban — jelentéktelen dolgok örök részletei töprengő szélben szirom csillanása, mindezt az emlékezet zsákjából egy név halássza elő — falak csendje, rózsa szégyenlőssége, melyről időmélyi szagok susognak, az elhagyott szobákban mezítláb a tenger??? A vers fordítása kurzív szedéssel kiemelve veszi át Pilinszky szavait, a kihagyásos szerkezeteket és a túlexponált képek soraként megjelenő egzisztenciális helyzeteket. KAPCSOLATA A KÉPZŐMŰVÉSZETTEL (EESTÉSZETTEL) A végtelen táj közös égisze alatt festőbarátságok is születtek. Ez a végtelen, bensőnket kiüresítő táj, a formátlanban felbukkanó forma köti össze Lorand Gaspar költészetét és Szenes Árpád festészetét a kínai festészet üresség-fogalmával. A Feuilles d’observation-ban igy ir erröl Lorand Gaspar: „Il me montre une grande toile blanche où l’on devine 123 Nagyvilag, 2001/12. sz., Lackfi Jänos forditäsa, http:/www.inaplo.hu/nv/200112/13. html (Letöltes: 2017. februär 13.) + 85 +
