Oldal 82 [82]
OCR
1968 Gisements (Rétegek); A költészet nyelve ellenáll mindenfajta kategorizálásnak, nem kényszeríthető semmilyen sémába vagy formulába. A költészet nyelve nem eszközként és nem is díszként szolgál, hanem a köré a szó köré szerveződik, mely magával görgeti a tovatűnő időt és a teret, a köré a szó köré, mely a köveket és a történelmet formálja, a szó köré, mely ezek törmelékének gyűjtőmedencéje. S melyet ugyanaz az erő tart mozgásban, mely birodalmakat emel és rombol. A költészet nyelve olyan, mint egy fűvel benőtt, mohos falú hátsóudvar, melyben elpihen az esti fény." (...) A költészet az élet nyelve; idegszálai az ember minden nyelvét behálózzák, vérrel öntözik és összezavarják őket, amikor azok kényelmesen elhelyezkednek a rendszerek és dogmák biztonságában. Az intenzitás és a válság nyelve, a bizonytalanság és a kétkedés beszéde, amelyből az élet pillanatnyi, törékeny bizonyossága »La langue de poésie ne se laisse enfermer en aucune catégorie, ne peut se résumer par aucune démonstration. Ni instrument, ni ornement, elle scrute une parole qui charrie les ages et l’espace fuyant, fondatrice de pierres et d’histoire, lieu d’accueil de leur poussière. Elle se meut à même l'énergie qui fait les empires et les perd. Elle est cette arriere-cour delabree, envahie d’herbes, les murs couverts de lichens, ou s’attarde un instant la lumière du soir. (...) La poésie est le langage de la vie ; elle innerve tous les langages de l’homme, les irrigue et les bouleverse quand ils s'installent dans la sécurité des systèmes et des dogmes. Langage d'intensité et de crise, discours d’insécurité, de doute où jaillit la certitude instantanée, menacée du vivant. Moment d’aphasie quand la quête humaine plonge dans les espaces inexplorés, en ces régions limitrophes et articulaires où l’on passe, d’un
