Oldal 78 [78]
OCR
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ? eset más ugyan, de Szegedy-Maszäk Mihäly konklúziója szerint mégis közös bennük az, hogy , a kétnyelvűség csöndhöz vezethet" (lásd a Fin de partie „acte sans paroles”-jai). Ebben a fejezetben Lorand Gaspar esetet vizsgälom meg olyan szövegeken keresztül, amelyek a nyelvváltást követően születtek, illetve az őt magyarra fordító szerző stílusjegyeit hordozzák, azon szerzőét, akit ő maga fordított franciára, inmáron franciának elismert költőként. Nyelvváltását, illetve kétnyelvűségét a következő kettősségekben ragadhatjuk meg: Erdélyben született magyar, aki francia költő; az egyetlen jelentős francia költő, "! aki magyar származású és magyar anyanyelvű; francia költő, aki Pilinszkyt franciára fordítja; költő, aki egy nagy afrikai kórház sebészfőorvosa (először 1954.-től Betlehemben, majd Tuniszban). Miközben mások költői estekre, ő sebészkongresszusokra (is) járt. A sivatag anatómusa, aki a tenger költője (mint Petőfi az Alföldé). Akárcsak az általa fordított Pilinszkynél, nála is fellelhető a nyitott táj, belső messzeségeink nyitott tája, a sivatag, mely Pilinszky szavaival élve szavartan is sima" (Aranykori töredék: , Mi készül itt e tenger ragyogásból? / Ha lehúnyom is, süti a szemem; / mi kívül izzott, belül a pupillán, / itt izzít csak igazán, idebenn!"). Számára a nyelv az anyag negyedik halmazállapota. Mindkettőjük költészetében közös a felületi egyszerűség, szikárság. Angyalosi Gergely a Lorand Gaspar és fordítója, Somlyó György között kialakult költőbarátságról írva kiemeli (amit Somlyó György maga is fontosnak tartott), hogy Lorand Gaspar költészetében a nyelv mintegy testi funkcióként működik."? A Lorand Gaspar jegyzetében használt ,,oeil-cerveau” (szem-agy) kifejezés pedig szintén egy Pilinszkyvel közös, a látásra, a vizualitásra épülő írásmódra utal. A racionális gondolkodástól különböző neurohormonális rendszert veszi ars poeticája modelljeként. A szó megközelítése (Approche de la 141 Nem csak magyar származásúként tartják jelentős francia költőnek: I. pl. Renée Riese Hubert recenzióját (Lorand Gaspar: Égée suivie de Judée, Paris, Gallimard, 1980.) a The French Review 1981. mäjusi, 6. számában (54. évf.), 895. 102 Angyalosi Gergely: Költőbarátság, Élet és irodalom, XLVI. évf., 19. szám, 2002. mäjus 10. .76 +
