Oldal 74 [74]
OCR
¢ KEP, JELENLET, KENOZIS + Tandori Dezső a magyar Kékversekről írva így szól: „Jean-Michel Maulpoix könyve igazi francia bűvölet. A lehetetlenre vállalkozik. Sem szépirodalmat, sem objektív tudást nem akar nyújtani külön, sem elegyes kavarcot nem ad hála égnek. Költői prózakötet, így nevezi a Kiadó, s a láthatár, a tenger végtelenjei színezik ábrándkékre mindennapjaink szürkeségét a csudás próza által. Pilinszkyé is ez a vilag, Maulpoix-é, a teljes ragyogás könyve. Az össze-vissza zűrzavar helyett (de azt meg nem tagadva) a mennyei fény földi rendjét mutatja szerzőnk. Földi utazás a földön túl, racionális értekezés és csurranó líra... nem akarom túlmagasztalni, érdemeit mutatni fogja az érdeklődő olvasónak úgyis. A férfi, a nő, az úszó, a zászlóként lebegő letezes... a tekintet keksege... a jegyzetek tiszaviräg-elete... nem is sorolom. Gyönyörüseg, gazdagon ráérő, igytovabb-gazdagodö öräkra.”” MAULPOIX: NEM LEPTEK A HÓBAN A kötet cime, Pas sur la neige mär önmagäban is komoly kihiväst rejt magában: a , pas" egyszerre tagadószó, s egyszerre főnév (lépés, lépések). Maulpoix szójátékai egyszerűségükkel hatnak, megtalálják a hétköznapi francia nyelv apró finomságait. Miként azt a fordító Kovács Veronika kiemeli az utószavában, a kötetben fontos ,,nuit blanche” kifejezés egyszerre jelent fehér, illetve álmatlan éjszakát. , De a lemondás és a veszteség ebben az esetben nem csupán a fordító mesterségbeli élménye, egybeesik a kötet lírai énjének alapvető élményével. A hó megannyi képe közül a gyász, a hiány újabb és újabb tapasztalatai sejlenek föl ”- folytatja a fordító. A szerző sokáig kutatta a hó festményeit, s kutatása azzal az eredménnyel zárult, hogy a festményeken a hó színe gyakran kék: a hó a földre hullott azúr, az ami nekünk, embereknek jut belőle." 96 Tandori Dezső: A Typotex világa, Uj Könyvpiac, 2009. január 29. 97 Kovács Veronika: A fordító utószava, in Jean-Michel Maulpoix: Nem léptek a hóban, 105-107. «726
