Oldal 67 [67]
OCR
A KORTÁRS ERANCIA KÖLTÉSZET FORDÍTHATÓSÁGÁRÓL: YVES BONNEFOY ES JEAN-MICHEL MAULPOIX ESETE A KORTÁRS ERANCIA KÖLTÉSZET FORDÍTÁSBAN Ma már szinte közhelynek számít az a megállapítás, miszerint a magyar irodalomban , négy műnem" is meghonosodott: a lira, az epika, a drama — és a műfordítás. Francia kortárs költészetnek az 1950-es évek utáni költészetet szokás tekinteni, Jean-Michel Maulpoix e korszakról írott összefoglalásában minden évtizedhez egy-egy infinitívuszt rendel. Azokhoz, akik az 50-es években kezdenek publikálni (vagyis a 20-as években születtek: Yves Bonnefoy, Jacques Dupin, Lorand Gaspar) az , habiter" (lakni, lakozni) főnévi igenevet, a következő évtizedhez a , figurer" (ábrázolni, megjeleníteni) igét (ez Michel Deguy, Denis Roche, Jacgues Roubaud és az Oulipo, a Tel Ouel időszaka), a 70-es évekhez (a formalista Emmanuel Hocquard-hoz) a „decanter” (leszürni, dekantälni), es az üjlirikusokhoz (Jean-Michel Maulpoix, Guy Goffette, James Sacré) az ,articuler" (artikulálni, tagoltan ejteni) igét. Ezen időszak magyar fordítói (a teljesség igénye nélkül) Tímár György, Somlyó György, ma Lackfi János, Tóth Krisztina, Romhányi Török Gábor és az Eötvös Collegiumból kinőtt károlis fordítóműhelyünk. Ezen témakörben legjelentősebb gyűjteményes kötet A látogatás című antológia, önálló kötetekben pedig az utóbbi években Jacgues Roubaud, Michel Deguy, Yves Bonnefoy, Jean-Michel Maulpoix versei, prózai írásai jelentek meg. A fordítások létrejöttében szerepet játszanak a nagy kulturális hatások, de megfigyelhető az is, hogy a posztmodern hatása a fordítások létrejöttében mégis kevéssé meghatározó. A 2000-es években az Eötvös Collegiumban a befejezetlen magyar hagyományok folytatásainak tekinthető életműveket is fordítottuk: Yves Bonnefoy és Valére Novarina « 65 +
