Seite 60 [60]
OCR
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ? a házakon s a házak tűzfalán, a világvégi üres kutyaólban aranykori és ugyanaz a nyár! És ugyanaz a lüktető öröm; dobog, dobog a forró semmiben, ellök magától, eltaszít szivem és esztelen szorít, szorít magához! Mi készül itt e tenger ragyogásból? Ha lehunyom is, süti a szemem; mi kívül izzott, belül a pupillán, itt izzít csak igazán, idebenn! A világ is csak vele fényesül, az örömtől, aminek neve sincsen. Mint vesztőhelyen, olyan vakitó és olyan édes. Úgy igazi minden." Ez a pupillán belüli látás megszállottan keresi az abszolútumhoz való kapcsolódást. Az új líraiság az ég (égi üresség) utáni vágyakozás legemberibb megnyilvánulása és munkája a nyelvben." A megfoghatatlan kék történetét, genezisét és teljes monográfiáját kilenc ciklusban olvashatjuk. Minden ciklusban kilenc vers van, ahogy kilenc múzsa adja a költészet ajándékát, s kinyilatkoztatott igazságukat, a mítoszt. Nevüket már Hésziodosz is felsorolja, de csak a későbbi hagyomány osztotta ki a szerepeket: Kleió a történetírás, Melbpomené a tragédia, Ihaleia a vígjáték, Euterpé a lírai költészet, Terpszikhoré a tánc, Erató a szerelmi költészet, Kalliopé az epikus költészet, Urania a tudomány, főleg a csillagászat, Polühümnia a himnuszköltészet istennője. Ahogyan az a mítosz történetéből közismert, általában a hegyekben, kristálytiszta források és szépvizű folyók vidékén, a természet ihlető közelségében laknak, s templomaik is a városon kívül állnak. Amikor a múzsák táncolnak a Helikónon, az egész lelkes természet 75 , [Le lyrismel regarde obstinément du cőté de l'absolu pour y grimper. Il est le nom le plus humain du désir de divinité qui s’investit dans le langage.” (Jean-Michel Maulpoix, Du lyrisme, Paris, José Corti, 2000, 14.) « 58 ¢
