Oldal 57 [57]
OCR
¢ Az UJ LiRAISAG + vA kéknél felttint, hogy ez a bizonyos 18. szazadi kék arnyalat, amelyik lépten-nyomon föl-fölbukkan (La Tournál, Peronnet-nél); még Chardinnél is megőrzi eleganciáját, noha ő — fura sapkáján szalagként (szarucsiptetős önarcképén) — csakugyan kíméletlenül kezeli. (Gondold csak el, valaki megírná a kék szín monográfiáját," a pompeji faliképek tömött viaszoskékjétől Chardinig és egészen Cézanne-ig: micsoda élettörténet!) Mert Cézanne saját kékje innen ered, a 18. század kékjétől; Chardin megfosztotta azt erőszakosságától, és később Cézannenál már semmi mellékes jelentése nincsen."" A cím magyar fordítása egy szójátékra épít (kék versek, kép-versek), és ez nem véletlen: bar a kalligrammahoz semmi köze, Jean-Michel Maulpoix költészete, ahogy a vele együtt induló újlírikus nemzedéké áltatában is, tudatosan tér vissza a költői kép felszabadult használatához. Ezzel válaszol Yves Bonnefoy nemzedékének a jelenlétet megkettőző, elfedő kép iránti gyanakvására, a szürrealisták által felmagasztalt képpel való állandó harcra, s a szembefordulásban is megőrzött hagyományra. Jean-Michel Maulpoix prózaverseiben a határtalan kékségből kiinduló képburjánzás tapogatja a lírai hang tulajdonosának mélységeit. Ez a lírai személy személytelen, a szerző szavaival szólva ő az egyes szám negyedik személy, aki a saját arcát keresi a próza felfeslett szövetében. Személyisége, akárcsak a rossz fénykép, , elmozdult", nem éles. Még pontosabban: a megszólaló önmagához való viszonyulása bizonytalan, elbizonytalanitja még a sz6veg grammatikajat is. Mondattagolasa és ritmusa az egyetlen fogódzója. Ebben keresi énekét, hangját, önnön vonásait. 70 Kiemelés tőlem. 7 Rainer Maria Rilke: Levelek II. 1907-1912, vál. és ford. Báthori Csaba, Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 1995 11. « 55 +
