OCR
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ? A Hátország (LArriére-pays) szövegét" valószínűleg a magyar költő, Pilinszky János is ismerte, legalábbis egy átdolgozott, 1972-es interjúszöveg tanúsága szerint. Az interjút készítő Cs. Szabó László Pilinszkynek tulajdonítja az alábbi mondatokat: ,Nagyon szeretem az esszéit. De mäsoket is. Yves Bonnefoy-töl a LArriére-pays-t. Útirajz, műkritika, önéletrajz, nagy intellektuális hőfokon — mindig azon ír — az elveszett éden kutatása, de nem a semmiben, képzeletünk másvilágában, hanem itt, az időben és a testben, abban a valóságban, amit megemel az emberi látomás. Szerinte a művészet folyton újjáteremti a földet, így támad fel az elveszett paradicsom, lArriére-pays, ahogy nevezi. Bonnefoy szigorú, kitűnő költő, egészen kitűnő és klasszikus mezben egészen modern, de nem mernem forditani.”” Cs. Szabó László így folytatja az interjú írott változatában: , — Kortärsad. Örülök, hogy egymás után megerősíted föltevéseimet, pedig túl ritkán találkozunk. Sohase adtam írásba, de most megmondom: affinitást érzek Bonnefoy és közted. — Lehetséges, nagyon lehetséges""! — válaszolta Pilinszky. Az interjúnak ez a része azonban, melyet Cs. Szabó László először 1977-ben közöl,? majd 1983-ban a fentebb idézett Beszélgetések kötetben, nem található meg a Beszélgetések bővített, átdolgozott kiadásában, amely a Századvég Kiadónál jelent meg, ? aminek az a magyarázata — mint azt a kötet sorozatszerkesztőjétől megtudtam —, hogy a BBC 1972. június 29-i magyar nyelvű adásának szalagján sem található, ezért a szerkesztő mindezt kihagyta. Cs. Szabó László az írott változatot olykor megtoldotta másutt elhangzott kiegészítésekkel, s az is nyilvánvaló, hogy mindezt az anyag tökéletes ismeretében tette: “= L. a Függelékben közölt fordítás-részleteket. 50 Beszélgetések Pilinszky Jánossal, Budapest, Magvető, 1983, 64. 51 Uo., 65. 52 Cs. Szabó László: Versünk a világban, in uő: Két tükör közt, Bern, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1977, 47-68. 53 Pilinszky János összegyűjtött művei. Beszélgetések, Budapest, Szäzadveg, 1994, 105-111. +44 »