OCR
+ YVES BONNEFOY ÉS A JELENLÉT KÔLTÉSZETE * őt, hanem a szintén az ötvenes években induló három másik költőtársat, Philippe Jaccottet-t, André du Bouchet-t és Jacques Dupin-t is a kép, vagyis egy kis olcsón beszerzett metaforikus végtelen éles kritikájára készteti. , Le culte des images, ma grande, mon unigue, ma primitive passion", idézi Baudelaire-t a Collége de France-ban 1981-ben elhangzott székfoglaló beszédében." Jól mondja a francia, a kép szeretete szenvedély és szenvedés. Mert a kép csalóka. Az eikon egyrészt a mentális reprezentáció (egy dolog képe, álomlátás, simulacrum), másrészt materiális reprezentáció (portré) vagy, harmadrészt, két elem közötti hasonlósági viszony, s ez utóbbi okán köti Arisztotelész a metaforához. Az eidosból (küllem, forma) származtatott eidolon mint tükörkép az irrealitáshoz kötődik, következésképpen a hazugsággal kerül összefüggesbe. A „verite de parole”, beszédbeli igazsag keresése mit jelent hat az Anti-Platént megíró Bonnefoy-nál? A kép leleplezését — melyet a szöveg subplotja el is végez — és egyúttal az élet teljességébe való belehelyezését; de a kocka elvetését is, vagyis a véletlen beépülésének elfogadását, amire Mallarmé olyannyira képtelen volt. Rábukkanva a fal repedésére, a vers rést üt az egymásra referáló fogalmak falán, és ebben a repedésben — a mindig részleges reprezentáció ellenére — egy pillanatra felvillan a jelenlét előérzete, ahogy ezt az említett esszében oly maradandóan kifejtette. Ahogy azt egy egészen más, az újlírikus szemléletet képviselő kortárs francia költő-irodalmár, Jean-Michel Maulpoix az 1950-es évek utáni francia költészetről írt nagyesszéjében megfogalmazta: Bonnefoy költészete a lehetetlen teljesség éppen születö ällapota („un etat naissant de la plénitude impossible”). Ez a repedés az a hely, ahol a végtelen felvillan, olvasható és látható lesz egy pillanatra. Ilyen hely — , igaz hely" (,vrai lieu") — a narancsliget, mely mind az Istenítéletben (mint Anne szülői háza, a tökéletes hely, # La présence et l’image, in Entretiens sur la poésie (1971-1990), Paris, Mercure de France, 1990, 191. A Zeuxis-ciklus egyik prözaverseben is utaläst tesz rä: „ce qui n’est plus le signe, plus l’image — nos deux passions, nos deux leurres” (L’Entaille). 43 Vö. Lentaille (A véset) c. vers. # Jean-Michel Maulpoix: Introduction à la lecture de l’œuvre d’Yves Bonnefoy, https:// www.maulpoix.net/Oeuvre%20de%20Bonnefoy.htm (Letöltes: 2017. februär 20.) .39 «