Seite 36 [36]
OCR
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ? A történetek a megtévesztés, egy későbbi francia elnevezés szerint a trompe-lceil fogalma köré csoportosíthatók, mely kifejezés, és maga a jelenség, melyet kifejez, Európában később jelentkezik, legjellemzőbb példái a klasszikus korra datálhatók. A megtévesztés sikerességének próbája nem a látás, hanem a cselekvés, pontosabban a cselekvés meghiúsulása. A trompe-lceil arra próbál rábírni bennünket, hogy kilépjünk a művészetből, a valóság kedvéért. Ha engedünk a kísértésnek és kilépünk a művészetből, akkor viszont csalatkozunk. Vagyis a Zeuxisztörténet kevésbé a realizmusról, mint annak kritikájáról szól. Yves Bonnefoy megrajzol egy másik, a madarakkal küzdő Zeuxiszt. A második alciklus utolsó szövegében a madarak egyre vadabbul tépik a már sötétben festett szőlőszemeket. ,, II inventa de ne plus peindre, de simplement regarder, a deux pas devant lui, l’absence de quelques fruits qu'il avait voulu ajouter au monde”. Nézi tehäât a szölök hült helyet, ám a madarak annak a közelében maradnak, aki egyedüli hordozója ennek a hiányzó jelenlétnek. A harmadik alciklust egyetlen narratív szál vezeti. Íme néhány számozott prozavers a kilencbél*’: I „Zeuxis, malgre les oiseaux, ne parvenait pas à se dépendre de son désir, certainement légitime : peindre, en paix, quelques grappes de raisin bleu dans une corbeille. Ensanglanté par les becs éternellement voraces, ses toiles déchiquetées par leur terrible impatience, ses yeux brüles par les fumées qu’il leur opposait en vain, il n’en continuait pas moins son travail, c'était à croire qu’il percevait dans les vapeurs toujours plus épaisses, où 38 Yves Bonnefoy: Encore les raisins de Zeuxis in u6: La Vie errante, Paris, Mercure de France, 1993, 77. # A francia szöveget a La Vie errante c. kötetből (Il. fent), a magyar fordítást az Yves Bonnefoy: Kép és jelenlét (Budapest, Argumentum Kiadó, 2007) c. kötetből idézem (103-111). + 34 +
