Oldal 22 [22]
OCR
+ KÉP, JELENLÉT, KENOZIS ? beri kommunikációt (a szereplők közti kommunikációt) magában az emberi kommunikációban, a színészek kommunikációjában ábrázolják. A szemiológia és az információelmélet kommunikáció-fogalmának megfelel-e az, ami a színházban, a színpad és nézőtér között történik (a közönséggel való kommunikáció, a közönség bevonása, ezek összemosása a köznapi szóhasználatunk részei)? Amennyiben a kommunikáció kölcsönös információcsere, amelyben a néző az adott kódot használó vevővé (befogadóvá) válik, akkor a színpad és nézőtér között zajló történés nem nevezhető kommunikációnak. (A visszajelzésre ugyanis a néző leginkább a taps, a fütty vagy a tojásdobálás eszközeivel rendelkezik.) Amennyiben hatásgyakorlásként fogjuk fel a kommunikációt, akkor ez már a színházra is alkalmazható: valamilyen módon , érint" bennünket az előadás. Ebben a kommunikációs folyamatban az adó és a vevő egyidejűleg van jelen (a jelteremtés egy időben történik a kommunikációval). A szemiológiai kutatások még nem alakították ki az előadás befogadásának általános elméletét (modelljét). Pedig a recepciókutatások általában elérték azt, hogy — az irodalomtudományból kiindulva — a műalkotást létrehozó szerzőről (pozitivista kritika), a műalkotás műegészére (új kritika, strukturalizmus) és a befogadóra (olvasó, néző, megfigyelő) helyezte a hangsúlyt.?? A konkrét világ (melyet a színen látunk) és a képzeletbeli világ (melyet a szinen megjelenöben felismerünk, benne megismerünk) az akciö itt és mostjában kapcsolódik össze. A pontszerü mozdulatlansägok egymásutánjában a színész és a tárgyak teste biztosítja a kontinuitást. Az idő és tér egysége a regényben Bahtyin szerint a ,,kronotoposz”. A színházban az itt és most élménye leírható ezzel a kronotoposzfogalommal.?? 2 Patrice Pavis: Színházi szótár, ford. Gulyás Adrienne, Molnár Zsófia, Rideg Zsófia, Sepsi Enikő, Budapest, 2006, LHarmattan, Kommunikáció szócikk. 3 Sepsi Enikő: Pilinszky János költészete a hatvanas-hetvenes években és Robert Wilson színháza, in Tasi József (szerk.): Merre, hogyan? Tanulmányok Pilinszky Jánosról, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 1997, 144; 139-153; Patrice Pavis: Analyse des spectacles, Paris, Nathan, 1996, 139. (magyarul: Elöadaselemzes, ford. Jäkfalvi Magdolna, Budapest, Balassi Kiadó, 2003.) + 20 +
