Oldal 13 [13]
OCR
s BEVEZETÉS (ELMÉLETI KERETEK) " A vizuális művészetek vizsgálata nem maradt érintetlen a fent leírt folyamatoktól, de nem járt az élvonalban, hiszen az angolszász művészettörténet még a nyelvi fordulat integrálásánál tart (a vizuális művészetekre mint jelrendszerekre, s a művészeti tárgyakra mint „textualitässal”, diskurzussal telitett alkotäsokra tekint; a nezöiseg pedig éppolyan problémákat vet fel, mint az olvasás különféle formái). A megújult érdeklődés Panofsky ikonológiája iránt szintén a képi fordulat jele. A nyugati festészet mesterműveire irányuló figyelmet tovább terelhetjük a színház- és filmtudomány irányába, hogy a nyelvészeti, irodalmi és képi modellek fúzióját létrehozhassuk. Ugyanakkor manapság — hogy a fordulatok egymásra következését sorjázzuk — már térbeli fordulatról is beszélünk mint kortárs jelenségről, s a kötetben górcső alá vett színházi életmű (Novarináé) ebből az optikából sem érdektelen. A KOGNITÍV METAFORA Johnson és Lakoff elmélete nyomán fogalmi metaforának nevezzük azt, amikor egy absztrakt fogalmat (pl. az élet) egy kevésbé absztrakt fogalom (utazás) felhasználásával értünk meg (az élet egy nagy utazás). A forrástartomány (utazás) segítségével érthetjük meg a céltartomány (élet) fogalmait. A kognitív nyelvészet a fogalmi metaforát megkülönbözteti a metaforikus nyelvi kifejezéstől. Az élet egy utazás fogalmi metaforát több, az életet az utazás témaköréből származó szóval fejezheti ki, ezeket metaforikus nyelvi kifejezéseknek hívjuk (pl. válaszút előtt állok; eltévelyedtem). Vagyis a fogalmi metaforák nyelvi megnyilvánulásokban jutnak kifejezésre. Ám ha a gondolkodásunkat, cselekedeteinket irányító fogalmi rendszer metaforikus, akkor ezek a fogalmi metaforák nemcsak a nyelvben nyilvánulhatnak meg, hanem a kultúra különféle médiumaiban, az emberi megismerés többféle területén is. Ezeket a megnyilvánulásokat a fogalmi metaforák nyelven kívüli megvalósulásának nevezzük. «lle
