Oldal 11 [11]
OCR
s BEVEZETÉS (ELMÉLETI KERETEK) " Az itt következő bevezető tanulmány a képi fordulat különféle művészeti ágakban és a tudományban is megfigyelhető jelenségével, valamint a fogalmi metafora elméleti keretével kívánja bevezetni és összefogni a kötetben található, reprezentáció körül forgó két nagy rész, a francia költészet és a színház szerteágazó kérdésfeltevéseit. Tudniillik az, amit a francia költészetben a szürrealizmus után tapasztalunk, valamint az, ami a kortárs színházat a 20. század közepétől (Európa nyugati felén és Amerikában hamarabb, hazánkban az 1970-es években) alapjaiban foglalkoztatja, a reprezentáció, a képiség, a jelenlét és a dichotómiákat meghaladó spirituális útkeresések mind összefüggésbe hozhatók a képi fordulattal, s amögöttük meghúzódó kérdések kifejezhetőek néhány fogalmi metaforával: a lélek az anyag metamorfózisa, a színpadi jelenléthez a via negativa vezet, s akär tobzödunk a költöi kepben (Maulpoix), akär gyanakvässal tekintünk rä (Bonnefoy), meg mindig a szürrealizmus ältal kepviselt paradigmäban vagyunk. Novarina pedig első komolyabb tanulmányát Artaud-ról írta, aki életének egy adott pontján szakított a szürrealistákkal." Novarina színháza — értelmezésem szerint — éppen ebből a paradigmából vezet ki azzal, hogy cirkulárisan és folyamatosan lerombolja, majd újraépíti az emberi ábrázatot, az emberi bálványt. A mellékletekbe ezen kívül az elemzésekhez tartozó háttéranyagok (francia nyelvű szövegközlés, fordítások, dokumentumok) kerültek. ? Novarina 1964-ben, a Sorbonne szinhäztudomänyi intézetében (Institut d'Études Theätrales) irta felsöfokü diplomäjät (diplôme d’études supérieures) Artaud, théoricien du théâtre cimmel.
