Oldal 102 [102]
OCR
Historia bibliothecarum - Historia litteraria tértek ki erre kérdésre —, hogy Európa tulajdonképpen a Közös Piac, és ez főként abban nyilvánult meg, hogy kizárólag a Közös Piac országainak jóléti társadalmaiban kialakított értékvilágot tekintették (és tekintik) „euröpai”-nak. Mindazt a valóságot, amely akár a földrajzi értelemben vett Európában, akár a vallási térképek szerinti nyugati keresztény Európában létezett és létezik, kevéssé vették figyelembe. A másik kiindulópont ezekben a vitákban az, hogy a második világháború utáni politikai, gazdasági és társadalmi szafus guo szent és sérthetetlen, minden ezzel kapcsolatban feltett kérdés önmagában is az , európaiság" tagadása. Számtalan konferenciát szerveztünk és könyvtárnyi szakirodalmat írtunk már ezekről a kérdésekről, mindazonáltal a kérdésfelvetés általában túlságosan elméleti volt, és a válaszok is elméletiek maradtak (közben a gazdaság nagy szereplői huncutul mosolyogtak a bajszuk alatt, az általuk vezényelt, politikusi helyeket betöltő személyek kara játszotta szerepét, és a harmadik rend, a szabad sajtó is teljesítette feladatát az elmék és a gondolkodás ellenőrzésében és irányításában). Az elméleti feltevések Oswald Spenglertől (1918) Gyurgyák Jánosig (2018)"" persze sokfélék voltak. A válaszokban közös azonban, hogy az Ancien Régime korszakát" — amely, nézetem szerint, inkább Európa volt, mint az azt követő alig több mint két évszázad — csaknem mellékesen tárgyalják az esettanulmányok. Az Európa-eszme számos tekintetben bemutatásra került, ezek közül emelnék ki három nagyobb kötetet (kiállításkatalógus és tanulmányok), olyanokat, amelyek még annak a realitásnak a megsejtése előtt keletkeztek — koncepció szintjén biztosan —, amit a Közös Piac kibővítése hozott." Közben, főként a történész, az eszme- és művelődéstörténész körök pontosan tudták, hogy a kibővített Európai Unió távolról sem egységes, és nem csupán abban a tekintetben, hogy másfajta történelem adatott a közép-európai régiónak, mint a nyugatibbnak, hanem főként abban, hogy ezt a történelmet, a saját hagyományaikat másként értelmezik, és másként kívánják megőrizni. És ez határozza meg mai európaiságukat, amellyel akár a XVII-XVIII. századi értelmiségre tekintenek. A politikai önállóság — még akkor is, ha ez sok tekintetben, elsősorban gazdaságilag csupán illúzió lehet — heuréka-élmény érzésével töltötte el ennek a régiónak a lakosságát. Nem csupán a politikusok egyéni ambíciói éltetik ezt az érzést, hanem társadalmi szinten is létezik. Ennek okait azonban csak komoly és mély történeti kutatásokkal lehet kideríteni, és a XXI. századi döntésho#66 SPENGLER 1918-1922, magyarul: SPENGLER 72011. 467 GyurGyAk 2018. #8 A francia forradalom, vagy még inkább a napóleoni háborúkat lezáró rendezés, a bécsi kongresszus lehet ennek a korszaknak a történelmi határa. Szellemileg azonban, főként történetfilozófiailag, a négy birodalom elméletéről való lemondás (zranslatio imperii). Ez utóbbi történelmi jelképe II. Ferenc németrómai császár deklarációja (1804), miszerint I. Ferenc osztrák császárrá lett. A máig egyik legjobb, didaktikus összefoglalása e nézeteknek Lorz 1936. A legújabb szakirodalom összefoglalását lásd NórÁRI 2015, 92-104. 4 Ricci I. M.-Carassi—Cusanno, a cura di., Securitas..., 1996.; PLEssEN, hrsg., Idee Europa..., 2003.; PiyauDIER-FaucHEREAU, dir., L’Europe des esprits..., 2011. 100
