Page 79 [79]
OCR
A török kiűzését követően átvizsgált könyvanyaggal való szembesülés kora lent Talman katalógusa, majd felmerült, hogy Asseman állítsa össze újra. Ez utóbbi előszava lett volna a második Marsigli-emlékirat, latinul. Asseman le is fordította olaszból, viszont nem jelent meg nyomtatásban. Kötetünk első függelékében tételesen felsoroljuk a hagyaték magyar vonatkozású darabjait, megkíséreltük megírni az egyes kéziratok kiadás-, illetve használat- és hivatkozás-történetét. Itt utalás történik arra a jelenetre is, amelyet a szászok kapcsán Jakó Zsigmond is említett, nevezetesen a Bethlen Elekkel történt beszélgetésre. Ludovico Frati, látva a nagy érdeklődést Marsigli budai könyvszerzésével kapcsolatban (hivatkozik is Ricotti és Reumont írásaira), az olasz levél?" Budára vonatkozó részét betűhív átírásban idézi. Az egészet kiadta Albano Sorbelli 1930-ban." Veress Endre ismerte a XIX. század második felének olasz szakirodalmát, így nem is lépett tovább, vagyis annak ellenére, hogy külön írt a Fondo Marsigli 1079-ről (Manoscritto in lingua Tedesca trovato nella Biblioteca di Buda),?" sem a német kéziratokat nem kutatta tételesen, a görög és a keleti ügyeket pedig teljesen kikerülte. Ahogy már Szilády is. Pedig a Marsigli keleti könyveit felsoroló kéziratnak több érdekessége van. Egy livornói renegát ugyanis sok, a feljegyzés szerint 200 görög kódexet lopott el a szultán gyűjteményéből. Ezeket eladta, részben a francia követnek, Girardinnek, 9 részben Marsiglinak.§! A másik érdekesség a latin könyvek elenchusa. Az első hat tétel bizonyítottan Budáról való. Szilády és Veress írásai alapján Csapodi Csaba is foglalkozott velük."? A három nyomtatvány mindegyike megvan a bolognai Egyetemi Könyvtárban, de nem budai példányok. Miután a duplumok többször eladásra kerültek, könnyen lehet, hogy a sérült budai példányoktól vált meg a könyvtár." Mostani összegzésünk gondolatmenetét szándékosan szakítottuk meg egyetlen hagyaték részletesebb elemzésével. Szándékunk a kutatási hiányok és lehetőségek bemutatása volt ezzel. Csak a bolognai Marsigli-kéziratok kapcsán említhető teendők: (1) Tisztázni kell Bécsben, hogyaz Österreichische Nationalbibliothekban őrzött 1686. évi budai katalógus eredeti-e, ki készítette, és ki másolta le, kinek a számára. (2) Külön érdemes Bécsben utánanézni, van-e írott nyoma annak, hogy miért nem került Marsigli kéziratai gyűjtésének története kiadásra. 57 BUB MS 85 E. 358 SORBELLI 1930, 173-183.; a magyar szakirodalomban az illír ügyek miatt idézi BENE 2006. 359 És rögtön jelezte, hogy csupán egyetlen levélminta a latin formulás könyvből német, a többi latin. VEREss 1906, 31-32.; FRATI 1909, Nr. 583. is latin kéziratként frja le. 360 A Kerexes D., kiad., Girardin, 2007 naploban erre nem történik utalás, de érdemes körülnézni Párizsban. 361 BERNASCONI 2006, 254-268. 362 CsAPODI 1973. 363 Az Elenchust lásd kötetünk első függelékében. 77
