Page 69 [69]
OCR
Említések arról, hogy maradtak kódexek Budán hogy ez a híres mű meglett volna a budai gyűjteményben, s arra sem sikerült választ kapni, honnan tudott róla Szamosközy. Igaz ugyan, hogy a műnek három XVI. századi kiadása ismert," de ezekben nem találunk utalást arra, hogy a kiadás alapja 1, és a máig leg24% corvina lett volna. Nem tudnak erről a későbbi kiadások előszava jobbnak tekintett ket editio sem.”” Magäval a ködexszel talälkozott Szamosközy? Elmeletileg nem lehet kizärni ezt a lehetőséget, különösen ha a nagyszámú, Itáliában fennmaradt példányra gondolunk: leginkäbb a Bibliotheca Trivulzianaban őrzöttre."" Külön érdemesnek tartjuk megemliteni, hogy az Osterreichische Nationalbibliothekban öriznek egy olyan mäsolatot is, amelyet Sebastian Tegnageltől vásároltak, "! és ilyen provenienciájú köteteket Csapodi repertériuma is nyilvantart: igaz, mindketté ,kétséges corvina” >” Ebben a helyzetben hipotézisek megfogalmazására kényszerülünk. Természetesen a leglogikusabb azt feltennünk, hogy az általunk megvizsgált források hallgatása ellenére Szamosközy mégis valamely nyomtatványból merítette információját, esetleg valamelyik korabeli lexikon Stephanus Byzantinus-tétele említette meg azt, hogy a szóban forgó mű megvolt a Corvinában. De nem lehet kizárni azt a lehetőséget sem, hogy történetírónk más forrásból tudott arról, hogy a kérdéses földrajzi lexikon része volt a Corvinának. Így aztán az is elképzelhető, hogy noha a XVI. századi és későbbi kiadások valóban nem a Mátyás könyvtárabeli kéziratra támaszkodtak, megjelenésüket Szamosközy , összehozta" azzal, hogy ő tudott a kézirat létezéséről. Ezért is felvethető, hogy az ars biszorica írója nem találkozhatott-e esetleg magával a kódexszel is. Hét kéziratot vettünk sorba, és csupán egy esetben nem tudtunk választ adni arra a kérdésre, hogy Szamosközy honnan vette információját. Ez a negatívum éppen azt 297 Peri poleón. De urbibus címen görögül jelentette meg Aldus Manutius, editio princeps (STEPHANUS BYzANTINUs-ÁAnpus 1502); görög-latin kiadásai: STEPHANUS BYZANTINUS-GIUNTA 1521; STEPHANUS ByZANTINUS—XILANDER 1568. A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhányat, amit láttunk: Iheodor PINepo-Jacobus GRONOvIUS: Amsterdam, Jacob de Jonge, 1678. (ue. uitt: Rudolph Wetsten, 1725); Abraham BERKELIus-Jacobus Gronovius: Leiden, Daniel Gaesebeeck, 1674, majd 1688. (ue. uitt: Frederik Haaring, 1694); Lucas Hozsrenius-Theodor Rycx: Leiden, Jacobus Hackius, 1684 majd Leiden, Petrus vander Aa, 1692 (HoLsTENIUS jegyzetei és magyaräzatai: Utrecht, sumptibus Societatis, 1691); PINEDo, HoLSTENIUS és BERKELIUS jegyzeteivel adta ki Wilhelm Dinpvorr: Lipcse, Kühn, 1825; Antonius WESTERMANN: Lipcse, 1839 (Teubner). STEPHANUS ByZANTINUS-MEINEKE 1849; új kritikai kiadása: STEPHANUS BYZANTINUS-BILLERBECK— NEUMANN-HARTMANN, I-V., 2006-2017. A kéziratok és a kiadások kritikai számbavétele: STEPHANUS BYZANTINUS-BILLERBECK-NEUMANN-HARTMANN, I., 2006, 8—46. 300 KRISTELLER, Ifer Italicum, I, 1977, 360. Nr. 737; KrisTELLER, Iter Italicum, I, 1977, 335., 442—444., 531. Toväbbi corvinäk egyebkent a Trivultiandban: Csaponi 1973, 541 és 577. 301 LAMBECK-KOLLAR 1766, 127. 302 Csapovı 1973, 320, 459. 298 299 67
