Oldal 51 [51]
OCR
A Buda elfoglalása utáni pusztulás- XVI-XVII. századi szövegkiadások paratextusai - Mátyás és könyvtára dicsérete (1) a Buda elfoglalása utáni pusztulás korszaka, (2) a XVI. század utolsó harmadában megjelenő nagyobb mennyiségű könyv budai jelenlétét említő megjegyzések kora, amelyhez mi most a későbbi olyan ókori és középkori szövegek XVI-XVII. századi kiadasai paratextusait is hozzávesszük, amelyek egykori, Budán volt kéziratra utalnak; (3) a XVII. század , visszaszerzési" törekvései, illetve (4) a török kiűzését követően átvizsgált könyvanyaggal való szembesülés kora. Ők (Zolnai és Csapodi) nem vegyitették a történeti bemutatási szempontokat a könyvtár történetéhez az egyes korszakokban kötődő kultikus, vagy éppen nemzettudati elemekkel, ennek megfelelően ez a szempont nem került tárgyalásra munkájuk során. Azért sem, mert Zolnai Klára és a Csapodi házaspár is az egykori könyvtár állományát szerette volna rekonstruálni, így azok a szöveghelyek, amelyek pusztán dicsőítették Mátyást a Corvina kialakításának tettéért, kevéssé voltak értékesek számukra. Mi azonban arra vagyunk kíváncsiak, hogy a jeles gyűjtemény miként formálta a magyarokról, vagy csak a Magyar Királyságról kialakított képet a világban, illetve hogy egyáltalán mivel kapcsolatban jutott eszébe egy európai értelmiséginek a Magyar Királyság. A magyarok vagy a Magyar Királyságból származók milyen tetteit értékelték úgy, hogy azokkal gazdagították a közös európai tudást. A Buda elfoglalása utáni pusztulás- XVI-XVII. századi szövegkiadások paratextusai — Mátyás és könyvtára dicsérete Az első periódusból számos elbeszélő forrás maradt fenn (Ursinus Velinus (14931539), Oláh Miklós, Martin Brenner (11553), Johannes Alexander Brassicanus (+1539) etc.), amelyek a konyvtar pusztulasat írják le, a humanista retorika fordulatait sem mellézve.””° Biztosan sok újabb adat kerül még elő ebből a műfajból, mostani összegzésemben csak néhánnyal kísérlem meg bővíteni a névsort. 26 Csapodi Csaba ezeket a véleményeket angol nyelvű monográfiájában is összefoglalta. Vö. CsaAPopi 1973, 72-90. 49
