OCR
Nyomtatott könyvek a Corvinában - corvinákra alapozott könyvkiadás Stephanus Byzantinusról"? Csapodi Csaba nem tesz említést. A szerző valamennyi kiadását végignézve nem találtuk nyomát olyan emlitésnek, amely a kéziratot a Bibliotheca Corvinához kötötte volna. Az első két kiadás (Aldus Manutius, Philippo Giunta)" kísérő- és magyarázó szövegei elenyészően rövidek, Guilielmus Xylander (1532-1576) ugyanakkor elég bő bevezetést írt a kiadásához, "" amely kiállta az idő próbáját, hiszen a XVII. századi legjobb kiadás három előszavában részletes szövegtörténetet is olvashatunk Mátyás vagy Buda nevének említése nélkül. Lehetetlen ugyanakkor, hogy Szamosközy pont az ő nevét találta volna ki névsora gazdagításához. A Bibliotheca Corvina és a nyomtatvanyok kérdéskér összegzése helyett szeretném újra hangsúlyozni egy új corvina-könyvészet szükségességét. Ez egyben lehet egy olyan szöveggyűjtemény is, amely időrendben valamennyi XV-XVIII. századi, a könyvtár történetét, az egyes kódexek sorsát érintő dokumentumot tartalmazza. Ezzel bővíthető azoknak az egykor Mátyás könyvtárában őrzött szövegeknek a sora, amelyek alapján, ha nem is editio princeps, de újabb szövegértékelés készült. Az ilyenek sorába tartozik minden bizonnyal Giovanni Battista Guarino Veronese (1374-1460) latin nyelvtana, amely a XV. század második felében számos kéziratos másolatban és három ősnyomtatvány-kiadásban is ismert volt."§ Ezután rengeteg kora újkori kiadást ért meg, az első a Schürer nyomdában, Strassburgban jelent meg." A kiadók a szöveget annak felhasználási szándéka (tankönyvként való alkalmazás, egy humanista szövegemlék kiadása) szerint változtatták, részben a szó szerinti szövegen, részben a latin nyelvi példaanyagon. A Bibliotheca Corvina peldänyät, amelyet ma Jénában, az Egyetemi Könyvtárban őriznek," szövegként adta ki (tehát nem a használatban lévő nyelvkönyvek gazdagítására) Burkhard Gotthelf Struve (Struvius, 1671-1738) 1704-ben." Ez esetben tehát a corvina mint szövegváltozat 15 HOFFMANN, S. F. W., 1961, 441—443. 196 STEPHANUS BYZANTINUS-MANUTIUS 1502; STEPHANUS BYZANTINUS-ManuTIUS 1521. STEPHANUS BYZANTINUS-XYLANDER 1568. Csapont 1973, 238 (Nr. 312.) Budan diszitettnek mondja. A kódexet először Csonrosti 1881. írta le a magyar szakirodalomban. A budai mühelykiällitäson (ZsupAn-FöLdesı, ed., Budai mühely, 2018) nem szerepelt. Csontosinak a kötésre vonatkozó állításait bemutatja, és cáfolja Mikó 2020, 66-67. A szöveg ősnyomtatvány kiadásai: Ferrara, Andreas Belfortis, Gallus, circa 1475 (ISTC ig00528000), Ferrara, Andreas Belfortis, Gallus, circa 1478 (ISTC ig00529000), Heidelberg, Heinrich Knoblochtzer, 18 Dec. 1489 (ISTC ig00530000). Guarino szövegének kritikai kiadásai, KALLENDORF 2002, 260—309., illetve VapAsz 2007 nem mondjäk, hogy a corvina szolgält ösnyomtatväny kiadäs alapjäul. GuarINUS-BEATUS RHENANUS 1514. 200 Jena, Universitätsbibliothek, Bos. 8° 1. 201 GUARINUS-STRUvIUS 1704. Érdekes, hogy CsoNrost 1881, aki sorra vette azokat a nyomtatványokat, amelyek a kéziratot mint corvinát említik, és tudta, hogy Struvius kiadta Guarinót, magát a kiadást 197 19 æ 199 nem említi. Valóban ritka nyomtatványról van szó, talán ezért nem járt a kezében, hanem a későbbi szakirodalom alapján említi a kiadás tényét. VApÁsz 2007, 12. idézi a kiadást magát is, hogy létezik. 42