Oldal 37 [37]
OCR
Nyomtatott könyvek a Corvinában - corvinákra alapozott könyvkiadás Hunyadi Mátyás könyvtára 1490 és 1526 közti történetéhez a leghosszabb elbeszélő szöveg Brassicanus leírása 1525. évi budai látogatásáról. Ebben számos kódexet felsorol, amelyeket ott látott. Ez a leírás az általa megjelentetett Salvianus Massiliensiskiadäs (1530) Christoph von Stadion (1478-1543) augsburgi püspökhöz (1517-1543) cimzett ajänläsäban talälhatö.'*” A marseilles-i püspök müveit tartalmazö corvina volt a kiadás alapja is." Diego Baldi elkészitette a teljes, Christoph von Stadionhoz szóló levél kritikai kiadását, a Brassicanus által említett szerzők műveit azonosította, a vonatkozó szöveghelyeket is idézi." Németh András részleteiben is elemezte ezt az ajánlást, de abból a szempontból, hogy a Brassicanus által említett kéziratok ma hol találhatók. A Corvina történetére vonatkozó ismeretek szempontjából azonban számunkra fontosabb a Salvianus- mű kiadástörténete. Anélkül, hogy minden editiót kézbe tudtunk volna venni — számuk megközelíti a százat —, ezek könyvünk tárgyának szempontjából három csoportba sorolhatók. A legfontosabbak talán azok, amelyekben teljes terjedelmében közlik Brassicanus Corvina-leírását. A második csoportot alkotjäk azok, amelyek Konrad Rittershausen (1560-1630) 1611. évi kiadásával kezdődnek, és amelyekben a kiadó közli az általa írt Salvianus-életrajzot, illetve a művei kiadástörténetét. Ebben ugyanis egy bekezdésben megemlíti, hogy az első kiadó Brassicanus volt, aki a kéziratot Budán, a magyar király könyvtárában találta. A harmadik csoportba azok a kiadások tartoznak, amelyekben egyik szöveg sem szerepel, és nem is említik a tényt, hogy az editio princeps a Corvina példányán alapszik. Fontosnak gondolom annak a vizsgálatát is, hogy azokat a könyveket, amelyekben szó esik a Corvináról, kinek ajánlották a kiadók. Diego Baldi szerint az 1530. évi bázeli, Brassicanus-féle szövegkiadás nem váltott ki nagy megelégedést." Véleményét a gyors újrakiadás tényével indokolja, jóllehet magam éppen ebben látom a sikert. Ő maga a szakirodalomból említ egy 1562-es firenzeit (Lorenzo Torrentino), de ezt az olasz közös katalógus (EDIT 16) nem ismeri (példányt sem találtam). Az 1564-es római sajtó alá rendezője, Pietro Gallesini (1520-1590) nem ter ki a budai k£ziratra.'” A francia nyomdahelyeken megjelent kiadások a Pierre Pithou (Pithoeus, 1539-1596) gondozta - €s sajät kézirataval 6szszehasonlított — 1575. évi párizsi editióra" mennek vissza. Valódi könyvsikernek is mondható, hiszen a latin kiadás mellett 1575-ben még kétszer megjelent franciául is“? Nicolas de Bauffremont (1520—1582) fordításában. Pithou Brassicanusnak Stadion püspökhöz írt levelét teljes terjedelmében közölte, és ezt megismételte az 42 SALVIANUS (ed. BRAssicANus) 1530 (OSZK App. H. 224.), fol. a2r—adv.; Vö. BALDpI 2011. 143 A kódex ma: ONB Cod. Lat. 826 (Csaronı 1973, Nr. 583.) 44 BALDI 2011. 45 NÉMETH 2013; NÉMETH 2013a. 46 BALDI 2011, 153. 47 SALVIANUS (ed. GALLESINI) 1564. 148 Sarvıanus (ed. BrAssıcanus-PıTHou) 1575. 49 SALVIANUS (ed. BAUFFREMoNT) 1575a. Vö. PETTEGREE-WALSBY-WILKINSON 2007, Nr. 47346, Nr. 47347. 35
