Oldal 29 [29]
OCR
Nyomtatott könyvek a Corvinában - corvinákra alapozott könyvkiadás rajzoktól, például a II. könyv végi nyilazó férfi mellett a jobb oldalon állnak a bástyák (míg a két veronai ősnyomtatványban és a drezdai kódexben is a bal oldalon).” Mostani témánktól távolabbra visz az illusztrációk összehasonlítása, de meggyőződésem, hogy a fennmaradt, nagyszámú kéziratos változat összevetése közelebb hoz bennünket a drezdai kódex pontosabb leírásához. Az egész Valturio-kérdés pedig Mátyás könyvhasználatának, gyűjtési szokásainak megismeréséhez tartogat érdekes adalékokat. Teljes bizonyossággal nem mondhatjuk, hogy az említett isztambuli ősnyomtatvány Mátyásé lett volna, de semmiképpen nem zárható ki. Ugyancsak bizton állítható, hogy Andreas Hess budai kiadványaiból,? illetve a budai , Confessionale nyomdászá"-nak munkáiból" is kapott a király ajándékba példányt. Ugyanakkor nem tudjuk megmondani, hogy a Budán, 1473-ban Andreas Hess által kiadott Cöronica Hungarorumnak? azt a példányát, amelyet a király kapott, milyen formában díszítették, ugyanis a fennmaradt példányok egyike sem illuminált." Nehezen hihető, hogy a király a költségén megjelent esztergomi misekönyveket legalább ne látta volna, de hogy kapott-e külön díszített példányt, talán örökre rejtély marad." Tudjuk, hogy Thuréczy Jânos Chronica Hungaroruma 1488-ban kétszer is megjelent, Augsburgban és Brünnben." A brünni kiadásból nem ismerünk olyan példányt, amely kapcsolatba hozható Mátyás királlyal. Az Országos Széchényi Könyvtárban azonban őriznek egy pergamenre nyomtatott, nagyon gazdagon illusztrált, a király címerét is viselő, neki dedikált példányt, amelyről többen felteszik, hogy valöban a hires bibliotheca része volt. Csapodi kétségesnek tartja ezt, a díszítést kiadói fogásnak tudva be.? Szempontunkból azonban mindegy is, hogy ez a példány forgott-e Hunyadi Mátyás kezében, azonban jól illusztrálja, hogy a királyok abban az időben gyűjtöttek nyomtatványokat is, igaz, a kiadók vagy a királyi könyvtárak őrei gondoskodtak arról, hogy a nyomtatvány a díszes kéziratokéhoz hasonló öltözetet kapjon. 92 Párizs, 1532, 1534, 1535, 1553. Én az 1532-es kiadást használtam, az Országos Széchényi Könyvtárban Ant. 337(2). *. Basilius Magnus és Xenophon mitivei, 1473 (RMNy 1; GW 3702), a Chronica Hungarorum, 1473 (RMNYy 2; GW 6686; Csaronı 1973, Nr. 745.) ** Antoninus Florentinus, Confessionale, 1477 (RMNy 3; GW 2108, Csaropı 1973, Nr. 41.), Laudivius Sacchia, De vita Hieronymi, 1478-1479 (RMNy 5; Csaropı 1973, Nr. 580.) ® RMNy 2; Haın 4994; GW 6686: SOLTÉSZNÉ-HORVÁTH J., kiad., Cöronica Hungarorum, 1973; CsAPODI 1973, Nr. 745. A fennmaradt példányokat nyomdatechnikai szempontból vizsgálta Borsa 1973. "7 Breviarium Strigoniense, Venezia, 1480, Erhard Ratdolt (GW 5468, RMK III. 1., Csaropı 1973, Nr. 737.); Breviarium Strigoniense, Nürnberg, 1484, Georg Stucks (GW 5469, RMK III. 9., Csaropı 1973, Nr. 736e.); Missale Strigoniense, Nürnberg, 1484, Anton Koberger (Hain 11429, RMK II. 7., Csaronı 1973, Nr. 897-908?.); Missale Strigoniense, Venezia, 1486, Erhard Ratdolt (RMK III. 11., Csaropı 1973. Nr. 897-908?) 9 Augsburg, 1488, Erhard Ratdolt (RMK III 15; Harn 15.518; Csapopr 1973, Nr. 653.), Brünn, 1488 (RMK III. 16; Hain 15.517; Csaropı 1973, Nr. 652.); V6. Batocu J. 1966, I, 329. % OSZK Inc. 1143; Frrz 1937, MAzyusz 1967. A brünni kiadás összes példányának történetéről lásd FARKAS G. F. 2020. 27
