Oldal 11 [11]
OCR
Előszó: Egy könyvtár - többféle kultusz A mohácsi csatavesztés (1526), majd a Magyar Királyság fővárosának oszmán-török kézre kerülése (1541) után a Corvina széthullása egyben a Királyság szétesésének a szimbóluma is lett. Hasonlóképpen a mindig remélt országegyesítésre — a törökök által elfoglalt országrészek, az Erdélyi Fejedelemség, majd Nagyfejedelemség, illetve a Habsburg királyok uralma alatt lévő területek — törekvők mindig próbálkoztak a Bibliotheca Corvina egységének helyreállításával is (a könyvek összegyűjtésére). Aki képes a Corvina darabjait újra egy helyen felállítani, képes lehet az ország egységének megteremtésére is. A magyar főurak és főpapok, ambiciózus szerzetesrendek (mint a jezsuiták), az erdélyi fejedelmek, és persze a Habsburg-udvar is hasonlóképpen gondolkodott. Utóbbi a XVII. század elejétől már a Habsburg Birodalom egységes kultuszának kialakításán dolgozott, és ennek az elemévé tették a Corvina ügyét is. A Habsburg Birodalom jogi létrejötte (1806) után már csak a magyarokkal való kiegyezés segítésének egyik eszközét látták a Könyvtárban. A bécsi udvar a korai újkortól kezdve élt egy olyan kommunikációnak a lehetőségével, amely szerint a magyarok csak az osztrákoknak köszönhetően keresztények, és ha egyáltalán csak valamennyire is, de kulturáltak. A Corvina története — amelyet ráadásul egy olyan király hozott létre, aki elfoglalta Bécset is, és ő maga is császári ambícióval bírt — így (ha a Habsburg-udvar teremti meg egységét) appropriálható lett volna Bécs mint a kultúrát nyújtó javára. Ez utóbbi elem figyelhető meg az erdélyi szászoknak a Corvinához való viszonyulásában is. A székelyekkel való vitában — kinek van ősibb kultúrája — került elő a gondolat, hogy ők azok, akik a budai udvar — és a Corvina — örökösei, de jaj, a XVII. század végén a Brassóba menekített budai gyűjtemény a gazdag szász örökséggel együtt tűzvész áldozata lett. A Corvina azonban a reneszánsz humanisták alkotása. Felelősségteljes tudósok, vagy éppen csibész kalandorok, de a könyveket mindenekfelett szerető értelmiségiek fáradoztak a budai könyvtár gyarapításán. A vágyott cél, az ókori szövegkorpusz közel teljessége egy helyen összegyűjtve, valóban olyan, amiért érdemes lelkesedni. Nem mellesleg nagyszerűen lehet rá építeni kiváló kulturális politikát és tudományszervezést — a Magyar Királyság felelős vezetői a XV. század utolsó harmadában éltek is ezzel a lehetőséggel. Nem véletlen tehát, hogy a Corvina széthullását a leghangosabban Európa humanistái siratták. Mentették, amit lehetett, sajtó alá rendeztek olyan szövegeket, amelyeknek csak egy kéziratos példányáról tudtak. Emellett mindenütt megemlékeztek a nagy királyról, Hunyadi Mátyásról, aki ezt a csodát finanszírozta — az értelmiségi mindig dicséri azt, aki fizeti álmai megvalósulását. Mátyás király hírneve, a Corvina hírneve és a Magyar Királyság hírneve így kapcsolódott össze. A korai újkorban , Maztbias Corvinus" és a , Bibliotheca Corvina" olyan két fogalom lett, mint napjainkban a , puszta", a ,gulyás" vagy éppen a , tokaji bor". Még akkor is, ha éppen 2022-ben már ezek is elhalványuló kifejezések a gyűlölködő politikai csoportok (és a mögöttük álló gazdasági maffiák) kommunikációjának hatására. Ha a XVI-XVII. században Hungaria szóba kerül egy könyvben — szinte műfajtól
