Oldal 106 [106]
OCR
DÉR CSILLA ILONA Egyértelműen az írott és a beszélt nyelv eltérésével magyarázták a fokozó szerepű mennyire (6b) és hogy (6a) partikulát tartalmazó változatok létét (az előbbi az írott, az utóbbi a beszélt nyelvre jellemzőbb), s ezeket a dupla hogy-os (kötöszö 4 partikula) alakulatokat mindenki ismerte az interjúalanyok közül. Egy résztvevő szerint a két variáns mást is jelenthet: a Hogy Gabika mennyire megnőtt! változatban a mennyire Gabika növésének látványos méretét emeli ki, míg a hogy partikula kevésbé. Bár elfogadhatónak vélik a (6c)-t is (Hogy hogy megnétt!), azaz a közvetlenül a kötőszó utáni következő partikula-hogy hasznälatät, megjelent az az — inszubordinált mondatok történeti kialakulásának népszerű hipotéziseként is élő, főmondati ellipszist feltételező — koncepció is egy adatközlő kommentárjában, mely szerint ebben az esetben egy , elnyelt mondat végé"-ről van szó, amelynek a főmondata úgy hangozna, hogy , arról akarok beszélni". A résztvevők mindegyike jól ismeri azt az előbbitől eltérő dupla hogy-os használatot is, amikor a kötőszó után a kérdő névmási hogyan rövidebb formája jelentkezik ((7) vs. (8)). Ezt mindannyian elterjedtebbnek vélték a hosszabb változathoz képest, különösen a beszélt nyelvben. A rövidebb kérdő névmási formával álló függetlenedett mellékmondatok (Hogy hogy lehet ilyet csinálni) mondatfajtájával kapcsolatban (kérdő vagy felkiáltó) igen megoszlottak a vélekedések: a kétféle hangsúlyozást hallva volt, aki nagyon furcsának találta a kérdő változatot, és úgy vélte, hogy csak a méltatlankodást kifejező hanglejtés fogadható el, mások mindkét verziót ismerősnek mondták. Az utóbbiak közül egyvalaki azonban megjegyezte, hogy egy ilyen mondat , nem állhat csak úgy", , ez ilyen link", előtte el kell hangozzék valami. Ez jól tükrözte, hogy ez az adatközlő felismerte ennek az inszubordinált típusnak (elaboratív) a diskurzuskapcsoló jellegét: nem állhatnak egymagukban, mivel csak szintaktikailag függetlenek, pragmatikailag nem. Többen a hogyhogy? kérdő formát is idevonták, amennyiben ismerték a (8b) kérdő használatot. A (9a) és (9b) mondatokat a legtöbben nem érezték elfogadhatónak (hogy + de közvetett és közvetlen megjelenése), szemben a többi DMMH-funkciószóval/ partikulával, de közülük volt, akit kevésbé zavart a hogy + alany + de szörendü megoldás (Hogy Éva de sokat képzel magáról!), csak régiesnek vélte. Miután a hallott mellékmondatok kapcsán az interjúalanyok szóba hozták az írott nyelvi változatokat (lásd fentebb), párhuzamosan beszélgettünk ezekről a formákról is, tehát a (14)—(20)-as példamondatokat a soron következő kategóriák (frazémák, metareflexiók) mentén tekintettük át. A frazémak (10a—e) mindegyikét ismerték, említettek is továbbiakat (pl. Hogy a túróba ne...), és az inszubordinált átkokat is ezek közé sorolták. Ha már szóba kerültek, át is tértünk rájuk, illetve arra a kérdéskörre, hogy az átkok esetében mennyiben használatosak a felszólító módú igealakot tartalmazó változatok. Ez + 104 +
