Page 93 [93]
OCR
A REJTŐZKÖDŐ SZÉPSÉG teológiai esztétikájával szemben nem pusztán Isten teremtő munkájában látja a szépséget, amely megvilágítja az ember rútságát és bűnösségét, hanem a lutheri teologia crucis által is hangsúlyozott alázatosság válik a szépség alapkövévé, melyben Krisztus rejtőzködés általi kijelentése juttatja el a Szentháromság dicsőségét a bűnben élő emberhez. Barth ezen esztétikai megközelítése több szempontból is gyümölcsöző a teológia számára, így például a nyugat-európai , white colonial guilt” politikai jelenség teológiai tárgyalása szempontjából is érdekes összefüggésekre lehetünk figyelmesek az alázat, megalázottság és önfeláldozás néplélekben élő képeivel kapcsolatban. Ezen túl Barth szépségről alkotott teológiai gondolatai az 1940-ben megjelent KD II/1-ben kerülnek tárgyalásra. Így az 1932-1948 közötti természeti teológiával kapcsolatos kritikájának csúcsán a legkézenfekvőbb, ? hogy a szépség gyönyörködtető alapja a természettel, művészettel és kultúrával szemben a háromságos Isten Jézus Krisztusban való önkijelentésében bontakozik ki. Így válik a teológiai esztétika vágyat, élvezetet, magát a természetes logikát meghaladó cselekedetig, mely a krisztusi önfeláldozásban körvonalazódik. Ezzel tehát a teremtő dicsősége a keresztet bevilágítva teheti teljessé a szépségről alkotott fogalmunkat, úgy, hogy a tökéletes trinitárius szépség a szeretet formájában feltárja önmagát és ezen keresztül az ember teremtő által megszabott feladatát és helyét Krisztusban. Barth esztétikáról és dicsőségről szóló értekezését Giorgio Agamben olasz filozófus illette komoly kritikával. Agamben szerint a teológusok legfőbb hibája a dicsőség tárgyalásakor, hogy a szubjektív dicsőséget összekötik az objektív dicsőséggel, azaz az ember dicsőségét Isten objektív dicsőségére való örömteli válasznak fogják fel, ezzel a körkörös érveléssel pedig a szubjektív dicsőséget valójában az objektív dicsőségnek tulajdonítják." Ezt a teológiai szemléletet Agamben a politikai következtetések szempontjából nem tartja elfogadhatónak, ugyanis a , rend" fogalmához hasonlóan — mely Barth számára is problémás — a dicsőség is az isteni és emberi kétértelműsége révén pusztän „aläiräskent” (signature) funkcionálhat adott társadalmi kérdéseknél."" Azaz Barth teológiai következtetése az Istennek engedelmeskedő és a szépséget és dicsőséget a teremtőnek tulajdonító magatartás terén a bizánci és az 1930-as évek Németországát sow we, idéző dicsőségszemléletet eleveníti fel." , A kormány dicsőíti az országot, és az 52 Attila Szekeres: Karl Barth und die natiirliche Theologie, Evangelische Theologie, vol. 24, 1964/4, 232-236. 83 Giorgio Agamben: The Kingdom and the Glory. For a Theological Genealogy of Economy and Government, ford. Lorenzo Chiesa, Matteo Mandarini, Stanford, California, Stanford University Press, 2011, 214. 54 Uo. 55 Uo., 215-216. +09] +
