Oldal 87 [87]
OCR
A REJTŐZKÖDŐ SZÉPSÉG áldozata révén kiválasztottá lehet. , Ezért igaz: Aki a saját szemében a legromlottabb, az a legszebb Isten előtt, és ellenkezőleg, aki magát szépnek látja, az Isten előtt szégyenletesen csúnya, mert hiányzik belőle a fény, amellyel önmagát látná."" Luther Márton reformátori teológiájának alapköve tehát Jézus Krisztus és a benne elkezdődött új teremtés." Ez a reformátor módszerébőlis kitűnik, amikor az analogia entis antropocentrikus teológiájának sorrendjét — mely az ember „hitelözmenyere” (Aguinói Tamás) építkezve jut el a teremtő Istenig — szembeállítja a teológiával, mely a skolasztikus módszer fordítottja, hisz nem az anologia entis által meglévő , hitelőzmény", hanem a kegyelem általi hit vezet el Isten megismerésére." A dicsőség és a kereszt teológusainak útjai már a megismerés előtt elválnak egymástól, mivel , ha szép, igaz, erős és jó vagy magadhoz, ez már tagadás és aljasság lesz benned Isten előtt. [...] Ezért adjatok dicsőséget és bűnvallást Istennek, és éppen ez a dicsőség lesz a díszetek, és az Istennek tett bűnvallás lesz a szépségetek. A magad megerősítése pedig Isten megalázása lesz, ami téged illet." A reformátor keresztesztétikáját tehát Krisztus műve határozza meg, melyben a csúnyák széppé tételének szeretete munkálkodik a szenvedések alá rejtőzött Istenben. A rejtőzködő Isten kettőssége a világ bölcsességét szégyeníti meg a keresztről szóló prédikálás bolondsága által (1Kor 1,21), a nyomorúságban rejtőzködő Krisztus pedig éppen a nyomor rejtettségében élők számára lehet láthatóvá. Ebben a rejtettségben Krisztus felismerése végleg elveti az ember , önmagára építő reménységét" (18. tétel), és az így teljesen Krisztusra támaszkodó embert az isteni szépség részesévé teszi. Ezzel Luther valójában a természetes logika szépségfogalmát iktatja ki a keresztről szóló beszédből, és ehelyett az újjászületett ember Krisztussal való egységében látja az evangélium szépségét, mely az örökkévalóságból érkezve Krisztus helyettes áldozata révén bontakozik ki a történelemben. A KERESZT DICSOSEGE Karl Barth teológiája és így teológiai esztétikája is a reformátori örökség teológiájára épül; ennek a szoros kapcsolatnak tudható be a lutheri antitetikus megfogalmazás tovább élése a barthi dialektikus teológiában, melyben felsejlik Luther 4 WA 3, 176, 23-25. 16 Fabiny Tibor: Összeegyeztethetö-e Luther theologia crucisa Jonathan Edwards theologia gloriaejaval?, in Puskas Attila — Perendy László — Lévai Ádám (szerk.): Isten dicsősége — a teremtés szépsége. Teológiai tanulmányok, Budapest, Szent István Társulat, 2020, 165. 6 Uo. 7 WA 4, 110, 21-26.
