Oldal 86 [86]
OCR
VERES ÁBEL Luther keresztteológiája a megaláztatottságot komolyan véve Krisztus követésében az alázatosság és az engedelmesség teológiáját ismeri fel, amelynek ,a szenvedésekben és a keresztben szemléll[t]" (20. tétel) szépség felismerése is következménye. Ez viszont kiszorítja a pusztán emberi esztétikát a kereszt teológiájából, hiszen a szépség Isten átformáló ereje által a uerávota esztétikumán túl minden emberi szépséget kizár. Ennek kulminációja a 28. tételben az egész disputációt meghatározó kettősség, mely az evilági , természetes logikát" megkülönbözteti ,a nem evilági hit logikájától"." Az ember számára a szeretetre méltó , abból fakad, hogy valamit szeretetre méltónak talált" (28. tétel). A dicsőség teológiájának esztétikája tehát nem magán kívül - és a városon kívüli Golgotán — kezdődik, hanem önmagával, így az engedelmesség hiányában a szépség gyökere — még ha metafizikai megalapozässal jár is — nem a keresztyénség szépségét keresi. Ezt mutatja be Isten szeretete, amely ,nem megtalálja, hanem megteremti azt, ami számára szeretetre méltó" (28. tétel), azaz már az IMóz 1-2-ben és a Golgotán is az Isten szerinti szépség teremtetik meg. Ezen túl Luther azt is megállapítja, hogy Isten éppen , azért szereti a bűnösöket, a gonoszokat, a bolondokat és a gyengéket, hogy igazzá, jóvá, bölccsé és erőssé tegye őket." Ez pedig arra mutat számunkra, hogy a dicsőséges teremtő szeretetének tárgya nem pusztán statikusan a tőle teljesen más emberre irányul, hanem a szeretet a teremtés művében követhető nyomon, melyben életre hívja teremtményét a teremtésben és az újjáteremtésben. Ehhez az újjáteremtéshez pedig a természetes logikával szemben nem önmagáért, hanem a bűnösök életéért vállalja a rútságot, és lesz ,zúzott, [...] töviskoszorúzott, megcsúfoll[t]" (RÉ21 493). Isten tehát úgy szereti a nem szerethetőt, hogy a természetes logika szerinti csúnyát szépnek, a bűnöst pedig igaznak tekinti — ezen teológiai következtetések a szépség teológiájára nézve is fontos következményekkel bírnak." A krisztusi hasonlatosság paradox módon rámutat arra, hogy az önmagát vádló, aki a legrútabbként tekint magára, alázatosságából fakadóan elvárások nélkül — meztelenül - lép Isten elé, így Istennel egyetértésben ítélet alatt áll. Ez az alázat általi bűnbánat a legszebb, mert a felfedett rútság Isten dicsőségének fényében válik csak igazán megismerhetővé, ? mégpedig azáltal, hogy a hibátlan Bárány szeretetből saját, kiválasztó státuszából megüresítve önmagát a szeretett bűnös helyére lép, amely így helyettes 1 Horváth Orsolya: A keresztény gondolkodás fordulata: Luther Heidelbergi disputációja Heidegger filozófiájának kontextusában, in Horváth Emőke — Sarnyai Csaba Máté — Vassányi Miklós (szerk.): Egyházi és vallási reformtörekvések régen és ma, Budapest, Kairosz, 2020, 93—106. 1! D. Martin Luther Werke. Kritische Gesamtausgabe (Weimarer Ausgabe), Weimar, Böchlau, 1883, ff., (toväbbiakban: WA) WA 1, 365, 8-10. 12 Mattes: Martin Luther’s theology of beauty, 69-90. 8 Uo. +84 +
