Page 84 [84]
OCR
VERES ÁBEL fogalmazott De servo arbitrio (1525) című vitairaton és az Ézsaiás könyvéről szóló előadásokon (1527-30) keresztül egeszen a Genezis-elöadäsokig (1535-45) meghatärozö teolögiai hangsüllyal jelenik meg a theologia crucis, valamint az abböl fakadö Deus absconditus kerdesköre.! A reformátor 1518-ban bemutatott Heidelbergi disputációjában megállapítható, hogy nemcsak a theologia crucist, hanem teológiájának alapjait is vázolta, mivel a , Krisztus művéről szóló tan [Luther] számára is a teológia legbelső szentélye." Már a 95 tételben felsejlett a bűnbánatról (1. tétel), Krisztusról (58. stb.), Isten igéjéről (53.) és a keresztről (93.) szóló , kijelentésteológia"?, melynek megismerésére a heidelbergi Ágoston-rendiek is törekedtek, ezért 1518-ban felkérték Luthert, hogy ismertesse újnak tűnő teológiáját. A teológiatörténetben meghatározó Heidelbergi disputáció alapja pedig nem más, mint a lutheri tieologia crucis, éppen ezért a kereszt esztétikájának tárgyalása során is a disputáció antitetikus fokalitására összpontosítunk. Maga a Heidelbergi disputáció — mivel nem egy teológiai esztétikai program vitairata — explicit nem foglalkozik a szépség fogalmával, azonban a reformátori teológia alapjaként nemcsak a kegyelemből hit általi üdvösség jelenik meg a disputáció témájaként, hanem Isten dicsősége is, amely egyedül Krisztus által válik igazán megismerhetővé. Ez a megismerés viszont a skolasztikus teológiához képest különös és paradox módon történik, mivel a , mindig mutatósnak és jóknak" tűnő emberi cselekedetek , megvizsgálva mégis halálos bűnök", valamint az Isten ältali „ekteleneknek és bajthozóaknak" tűnő cselekedetek , a valóságban halhatatlan érdemek". (3. és 4. tétel) Luther antropológiai szempontból a Gal 3,10 alapján az Istent kizáró és az ember számára halálos bűnökre mutat rá (3. tétel), a Róm 2,21 alapján pedig az emberi cselekedeteket az Ágoston által felvázolt bűnös szándékkal kapcsolja össze, mely szerint az ember önmagában nem képes nem vétkezni (non posse non peccare)." Teológiai szempontból az Ézs 53,2t idézi, melyben Isten istenségéhez nem tartozik sem szépség, sem kedvelhető küllem, mely az ember számára gyönyörködtető lenne." Ebben a megkülönböztetésben már kezd kirajzolódni a Luther által elválasztott theologia gloriae és theologia crucis, melyben a reformátor nem két teológiát, hanem két teológust Walther von Loewenich: Theologia Crucis. A kereszt teológiája Luthernél, ford. Mády Katalin, Budapest, Magyarországi Luther Szövetség, 2000, 23—34. Uo., 16. Uo., 20. Az eredeti magyar fordításban , kinyilatkoztatási teológia" szerepel, ezt a 20. században megjelenő kijelentésteológia párhuzamára való tekintettel , kijelentésteológiaként" használjuk. Luther Márton: Heidelbergi disputáció, ford. Nagybocskai Vilmos, Budapest, Magyarországi Luther Szövetség, 1999, 18. (3. tétel magyarázat.) 5 Uo. 19 w > + 82 +
