Oldal 49 [49]
OCR
17. SZÁZADI EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYVEKBEN LEÍRT RÍTUSOK ÉS ISTENSÉGEK katolikus vallás jelentette a spanyol gyarmati rendszer alapját az Újvilágban, így érthető, hogy nemcsak a limai zsinatok határozatai és a római Szentszék, de az alkirályi udvar is támogatta a bálványimádás elleni kampányok indítását a ius patronatus reven. A kampänyokban a vizitätorok jatszottäk a legföbb szerepet, akik személyesen keresték fel a településeket, beszéltek az 6slakékkal és folytatták le az eljárást. A vizitátorok feladata volt az andoki prekolumbián vallás felkutatása, az őslakosok által szentnek tekintett tárgyak összegyűjtése és megsemmisítése, valamint az őslakos mediátorok bebörtönzése. Mindezen dolgokat azért kellett végrehajtani, mert a római katolikus egyház bennük látta a kereszténység terjedésének legnagyobb akadályát. A vizitátorok munkájuk során rendszeresen igénybe vették a helyi vezetők segítségét a bálványok felkutatásában, akik kiváló helyismerettel rendelkeztek, s a bálványok felfedésével egyszerre bizonyíthatták hűségüket a spanyol koronához és az egyházhoz. Minden erőfeszítésük ellenére a bálványimádás elleni kampányok nem hoztak kielégítő eredményt, az azonban vitathatatlan, hogy két jelentős társadalmi változáshoz is hozzájárultak. Az egyik az őslakosság vizitációkkal szembeni megosztottságát, a másik pedig a vallási formáik átalakulását eredményezte. Míg korábban az őslakosság viszonylag egységes magatartást tanúsított a spanyolokkal szemben (vagy azokat támogatandó), addig a 17. századi egyházi vizitációk bebizonyították a közösségeken belül kialakult töréseket. Leginkább az okozott ellentétet a közösségek tagjai között, hogy egyes őslakosok kitartottak a prekolumbián vallás titokban történő gyakorlása mellett, míg mások inkább felfedték azt. Emiatt alakult ki az az összetett helyzet, amelyben hivatalosan már valamennyi őslakos keresztény volt, de a többségük titokban tovább gyakorolta az ősi andoki vallást, vagyis csak látszólag tért meg, s csak a kisebbség tért meg valóban a római katolikus egyházba. A rendszeres vizitációk okozták a második komoly változást a prekolumbián vallásban, mivel lehetetlenné tették a rendszeres, nagy tömegek részvételével gyakorolt szertartások megtartását. Ennek következményeként az ősi vallási formák átalakultak, a látványos közösségi szertartások helyett a vallási specialisták tevékenysége került előtérbe. Emellett az őslakosság másik stratégiája az volt, hogy az andoki vallás motívumait, szokásait keresztény köntösbe bújtatták, ezáltal láthatatlanná téve azt. + A7 +
