OCR
SZOCIALISTA HiRHOZOK AZ ANDOKBAN megbuktatasat a népi forradalom gy6zelmeként ünnepelte a Kis Ujság." Csöppet sem érdekelte őket, hogy Villarroel halálával nem a népi forradalom győzött, hanem éppen az a réteg, az establishment, a , Rosca" erősödött meg, amely a helyi baloldali értelmezés szerint a , reakció" zászlóshajója volt. 1950-ben ennek a rendszernek az ellenzéke egyre erősebben mozgolódott már. 1951-ben a volt Villarroel-kormány egyik koalíciós partnere, a Nemzeti Forradalmi Mozgalom (Movimiento Nacional Revolucionario, MNR) nyerte a választásokat, Victor Paz Estenssoro vezetésével. A hatalom átvételét azonban Hugo Ballivián tábornok puccsa akadályozta meg. Az eredmény nyílt el nem ismerése miatt 1951-52 folyamán nőtt a feszültség az országban, amit végül az 1952. április 9-én kitört forradalom zárt le, amelyben Ballivián tábornok rezsimjét az említett MNR mögött álló széles katonai, szakszervezeti, polgári koalíció megdöntötte." Az új kormány igyekezett Bolívia mozgásterét növelni, erőteljesen építve kapcsolatait olyan országokkal, amelyek nem tartoztak az Egyesült Államok érdekszférájába. Mindennek két fő oka volt. Egyrészt az uralkodó párt, az MNR vezető, mérsékelt körei is kifejezetten igyekeztek alternatív kapcsolatokat kiépíteni, vagy legalábbis olyanokat, amelyekkel valamilyen mértékben zsarolni lehetett az Egyesült Államokat. Ezenkívül a frissen megalakult kormányon belül a mérsékeltek és a radikális baloldaliak között rendkívül nagy volt a vetélkedés. A radikális baloldal követelései között elsősorban drasztikus bel- és külpolitikai reformok voltak — kapcsolatfelvétel a szocialista országokkal, valamint az ország fő bevételi forrását jelentő ónbányák kártérítés nélküli kisajátítása az azokat birtokló hatalmas cégektől, a Patifio, az Aramayo és a Hochschild vállalatoktól." A mérsékeltek igyekeztek elkerülni azt, hogy az Egyesült Államokkal nyílt konfliktusba keveredjenek a vállalatok kisajátításával, ezért a radikális baloldal mögött álló tömegeket mással próbálták kielégíteni. Ennek volt kiváló eszköze a diplomáciai kapcsolatok felvétele a szocialista országokkal. Valószínű egyébként, hogy a korábbi Ballivián-rezsim is hasonló módszereket próbált alkalmazni, bár nem túlságosan lendületesen, és a szocialista országok részéről sem volt nagy az érdeklődés. Tudható, hogy a Buenos Aires-i magyar és bolíviai követség már 1951 októberében tárgyalt arról, hogy a két ország között esetleg létrejöjjenek diplomáciai kapcsolatok, a bolíviaiak felvetésére." Egyelőre nem került elő olyan irat, amely alapján eldönthető lenne, hogy magyar oldalról 5 Kis Ujság, 1946. július 23. 6 James Dunkerley: Rebellion in the Veins: Political Struggle in Bolivia, 1952-1982, London, Verso, 1984, 38-83. 7 Cole Blasier: The Hovering Giant — U. S. Responses to Revolutionary Changes in Latin America, Pittsburgh, University of Pittsburgh Press, 1985, 128-135. 8 MNL OL XIX-J-1-j KiM TUK Bolivia 1952-1964 1. doboz 14. tétel 002678. sz. iigyirat. + 33 +