Seite 227 [227]
OCR
PUSZTINYA Néhányak esetében ez a szívben rejlő pusztinya Isten hívásán keresztül konkrét fizikai formát öltene. De úgy hiszem, hogy a szívben rejlő pusztinya a válasz a modern világ számára. Ez megköveteli a kenózist. A kenózis a Jézus-ima ismételgetésével kezdődik. Szívem zajának lecsitításával. Értelmem szárnyainak összezárásával és azzal, hogy a fejem a szívembe rejtem. Csakis ekkor válik valósággá a szívben rejlő pusztinya. Akkor tényleg bárhova mehetek, bárkivel beszélhetek, szeretetközösséget alkothatok testvéreimmel és nővéreimmel, találkozhatok idegennel (aki egyszerűen csak egy olyan barát, akivel még nem találkoztunk eddig). Most már nem én cselekszem ezeket, hanem Krisztus énbennem. Szavaim nem a sajátjaim. Isten hangjának visszhangjai, melyek az ő csöndjéből fakadnak föl számomra. Ekkor ismerem meg, hogyan gyúljak lángra a szavaitól, és hogyan váljak magam is tűzzé, szikrákat szórva a föld színén. Ekkor mondhatom, hogy nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Úgy érzem, hogy a Madonna Házának megadatik majd a pusztinya megértése az én nektek szóló szegényes és elégtelen elmondásom ellenére is. Talán akkor meg fogjátok érteni, miért mondom, hogy annak érdekében, hogy szeretetközösséget alkossatok az emberekkel, kapcsolatba kell kerülnötök a Szentháromsággal, az őseredeti szeretetközösséggel. Ahhoz, hogy ilyen közösséget alkossunk, el kell kezdenünk az orosz pusztinyalakóhoz hasonlóan kiüresíteni magunkat minden tulajdonunktól, és fejest kell ugranunk a magányba és Isten mérhetetlen csöndjébe. Az anyagi javak természetesen csak a kezdetet jelentik. Amikor feladjátok ezüstötöket, aranyatokat, szüleiteket, barátaitokat, akkor léptek be a fizikai magányba. Viszont még 226
