Oldal 223 [223]
OCR
15. fejezet SZIVBEN REJLO PUSZTINYA SS Nos, elérkeztünk ennek a pusztinyáról szóló könyvnek a végéhez. A magam részéről úgy érzem, most el kellene vonulnom pusztinyai elmélkedésre a Madonna Házába. Az is vonz, hogy elvonuljak, és egyszer-egyszer elmenjek nagyvárosokba, hogy béreljek egy szobát egy szegénynegyedben és ott maradjak egy hétig vagy tíz napig, böjtölve és imádkozva azért a városért. Majd újra visszatérnék a hegyre, csakis azért, hogy újabb kalandokra vállalkozzam. Úgy tűnik, hogy ez különös életem utolsó felvonása, ahol számos hivatásom egyben van: egyedülálló, anya, kétszer házasodott, özvegy, férjjel közösen tisztaságban élt élet. Ahogy nézem, szerintem a pusztinya az utolsó. A többit Istenre bízom és azokra, akikre majd az általa alapított Madonna Háza, az ő Édesanyja házának felelőssége hárulni fog. Ámen. Talán egy kicsit korai áment mondani. Mert amint itt ülök, és próbálom újra átgondolni, amit a pusztinyáról írtam - Isten különös útjairól, amivel elhozta ezt a Madonna Házába — őszintén azon tűnődöm, hogy csak úgy mondhatok-e már áment. A célom az volt, hogy elmagyarázzam a pusztinyalakó hivatását, ahogy az Oroszországban, a saját életemben és a Madonna Háza életében működik. Én magam mindig is vonzódtam Isten csöndjéhez és magányához. Még akkor is, amikor nyilvánvalóvá vált: nem az a hivatásom, hogy fizi222
