OCR
14. fejezet SAJÁT PUSZTINYALAKÓ HIVATÁSOM SS 1973. március elején írtam egy nagyon különleges levelet — egy szót a pusztinyából — saját közösségemnek a Madonna Házában. E könyv kedvéért könnyen adaptálhattam volna a tartalmát az olvasó számára. Mivel azonban a hivatásom szorosan összefonódik a Madonna Háza közösségével, úgy döntöttem, hogy megtartom a levelet az eredeti kontextusban. Biztos vagyok benne, hogy egy kicsiny képzelőerővel könnyedén alkalmazni tudjátok majd magatokra, akiket szintén ugyanaz a nyugtalanság hajt, hogy felkerekedjetek a saját, Isten felé tartó zarándoklatotokra. , Kedves családom! Ez a levél a pusztinyából elég különleges. Remélem, hogy közösen, lassan és nyitott szívvel, tisztelettel olvassátok el, mert ez egyike azon leveleknek, amelyek egy életben talán csak egyszer íródnak a Szentlélek vezetése alatt. Mélyen érint benneteket és engem és azt a tervet, melyet az Úr nekünk szánt. Remélem, hogy még egy kicsit jobban megmagyarázza, mi is a pusztinya, és megmutatja, hogyan vezetett el titeket Isten lassanként a pusztinyába rajtam keresztül, s hogy e levél megértése miként fogja valóban gazdagítani az isteni aratást, és miként segíti az Egyház helyreállítását. Azt hiszem, hogy 1973. március 2-át írunk, de ebben nem vagyok biztos. A pusztinyában az idő nagyon gyorsan szalad, egy óra egy emberöltő, s egy emberöltő egy óra. Ma néhány 2II