Oldal 207 [207]
OCR
PUSZTINYA a halállal. Megértettem akkor, hogy a halál nem betolakodó, hanem csodálatos novíciusmester. Az élet nem a halál kísérőjelensége, hanem a halál az élet ideiglenes kísérőjelensége. A szentek örömmel néztek szembe a halállal, mert megértették, hogy Isten országára születnek meg benne. Kórházi szobámban, melyet pusztinyává alakítottam, a halál valóságossá és barátságossá vált, a jelent és az örökkévalóságot összekötő híddá. A halál a környezetemben lévő összes betegségtől való megszabadulásba fordult át, sőt azon túl is. Életté és örömmé vált! Isten letétbe helyezte a másvilág titkát, mivel megmondatott, hogy szem nem látta, fül nem hallotta azt az örömöt, melyet Isten azoknak tartogat, akik szeretik őt. Viszont mindezeken túl a halál Isten irgalmát zengi. Feltettem a kérdést magamnak, vajon úgy gondoltam-e, hogy Isten irgalma akár csak egy szempillantás erejéig is véget ér halálom pillanatában, és hangosan felnevettem hajnali kettőkor a pusztinyává lett kórházi szobában, mert ráeszméltem, hogy ez nem történhet meg. Hogy is lehetne! Egyszerűen lehetetlen, mert Isten irgalma kiterjed a mennyre, a tisztítótűzre és a pokolra. Amikor Jevdokimov könyvét olvastam, megfogott az ő szépséges leírása arról, hogy mi is a tisztítótűz. Azt mondja: , Az érés helye". Bizonyos értelemben olyan, mint a kórházi szobám csak sokkal szegényesebb és egyszerűbb, ahol a Nagy Orvos felnyitja lelki szemeiteket az örömre, aki ő maga. Olyan hely, ahol elkezditek valóban megérteni, hogy az idő nem létezik, mert ez a hely időtlen, és a másvilágon nincsen idő. Istennek millió év olyan, mint nekünk egy nap. Azok esetében, akik átkeltek a Nagy Vízválasztón, Isten 206
