Seite 194 [194]
OCR
MEGÉRINTENI A FELEBARÁTOT ellenkezőleg, teli vannak nehézséggel, képtelenség ott gondolkodni még úgy is, hogy az ember a fejét a szívébe rejti (ahogyan mindig is mondom, hogy gondolkodni kellene). A legutóbbi pusztinyai tartózkodásom ismét más volt. A szó lassan érkezett meg. Nehéz szó volt, mely ólomdarabként hullott a szívemre. A , csönd" volt ez a szó. De ez nem az a csönd volt, amiről korábban gyakran írtam — a szeretet csöndje, a szerelmesek közös csöndje, vagy úgymond a csöndön keresztül Istenhez beszélő ember szívének csöndje. Nem, ez nem az a fajta csönd volt. Ez másféle arcot viselt. Legelőször is ez a csönd menekülésként tárulkozott föl. Tudjátok, hogy amikor az emberek megpróbálnak elmenekülni valami elől, ami számukra veszélyesnek tűnik, akkor nagyon halkan lépdelnek. Senki sem beszél, még csak nem is suttog. Általában olyan időpontot választanak, amikor nem figyelnek rájuk, vagy nem láthatják meg őket. Kedvelik az éjszakát. Nem feltétlenül a fizikai éjszakát. Jelképes értelemben beszélek. Kedvelik saját éjszakájuk sötétjét, hogy elmeneküljenek a másokkal való kapcsolattól, hogy elmeneküljenek mások fájdalmának hordozásától. Így hát minden, ami a , menekülés eme csöndjével" kapcsolatos, alattomosan, finoman, óvakodva zajlik. Elmélkedtem mindezen. Mit próbált az Úr pusztinyámban elmondani nekem? Képtelen voltam rájönni. Ezért gondolataim James Carroll 4 Terrible Beauty (Rémisztő szépség) című könyve felé fordultak. Ebben a szerző azt mondja, hogy a megtérés , 180 fokos fordulatot" jelent. Azt jelenti, hogy felhagyunk a meneküléssel. Hogy az ember megváltoztatja az irányát, és Valaki felé halad, ahelyett, hogy valaki elől futna. 193
