Oldal 193 [193]
OCR
PUSZTINYA játszódik le bennünk. Mi megszűnünk beszélni, és Iszen az, aki beszél. Mindenki ujjongani fog, mert ez azt jelenti, hogy egy másik ember, testvér vagy nővér teljesen átadta magát Istennek, és elhitte, hogy a saját nyelve — legyen az angol, francia, ukrán vagy bármi más — képes mások szívének Isten szavait közvetíteni. Akik beszélnek, hitre gyulladtak az Úr iránt. Megnyitották szájukat, és engedték, hogy ő szólaljon meg, noha szavai olyanok szívüknek, mint a tűz. Tűz, mely látszólag felemészt mindent, amihez hozzáér. S mégis, miután befejezték a beszédet, tudják, hogy az a tűz az őket túlcsorduló módon eltöltő Szentlélek tüze. Az apostolok feje fölé lángnyelvek ereszkedtek le. Ma nekünk is, akik nyelveken akarunk szólni, engednünk kell, hogy az a tűz átjárjon, megtisztítson minket, és a mi szánkból jöjjön elő. Igen, ezt kell tennünk. Miközben mindez föltárult előttem elmélkedésem során, olyan örömöt éreztem, hogy nem tudtam magamban tartani. Ráébredtem, hogy Isten folyamatosan küldi Lelkét, még rajtam, rajtatok és mindenki mason keresztil is. Tudjuk, hogy amennyiben együttműködünk a Lélekkel, valóban meg fogjuk újítani a föld színét. Megértettem azt is, hogy a téma, amit az Úr aznap nekem adott, ez volt: , Menj, és szólj nyelveken! Alleluja! Önző csöndek Szeretném kifejteni nektek, ámbár talán már tudjátok is, hogy nincs két egyforma pusztinyai tartózkodás. Némelyek telve vannak örömmel, fénnyel és békességgel, mások épp 192
