Seite 192 [192]
OCR
MEGÉRINTENI A FELEBARÁTOT Igen, láttam és megértettem. Ha csak rágondolok, már az a Szentháromság dicséretére fakaszt, különösen az Atya dicséretére, mert annyira szeretett bennünket, hogy a Fiát küldte, aki maga volt a szeretet, hogy megérthessük, a nyelvek adománya nem más, mint a szeretet ajándéka. Ez az adomány, ismétlem, nem csak azt jelenti, hogy különös hangokat hallatunk. Nem. Egymás szeretetét jelenti, mert a szeretet minden beszédet meghalad. Két kéz összeölelkezésében a szeretet ragyog fel. Ha Krisztus ikonjaivá válunk, a szeretet felragyog. Ha a Szentlélekhez imádkozunk — mivel elmerülünk benne -, el fogjuk felejteni, hogy imádkozunk, mi magunk „välunk imädsäggä”. A nyelvek adománya ekkor belsővé válik. Bárki, aki közel jön hozzánk, megérti ezt a fajta beszédet, mert Isten imádkozik bennünk. Ekkor ha a körülöttünk lévők a nyelvek adományára figyelnek, Istennek az emberhez közvetlenül vagy egy másik emberen keresztül szóló hangját hallják. Igen, a nyelvek adománya minden mértéket meghaladó ajándék, mert Isten maga az ajándék. Elég különös, de a nyelvek adományát le kell fordítani beszéddé. Miként Szent Pál mondja a már idézett szakaszban: , Hittem, azért beszéltem." Az ő beszédmódja, miként a nyelvek adományát pünkösdkor elnyerő többi apostolé is, tiszta volt az őket hallgatók számára. Tiszta, mert szerettek, vagy mert valóban elkezdtek szeretni. Ilyen dolgokat a szeretet visz végbe — a szeretet és a hit. Ne féljünk attól, hogy a saját nyelvünkön vagy testbeszéddel szóljunk. Isten mindenki számára érthetővé fogja tenni azt. Mert amikor elkezdünk nyelveken beszélni Isten dicsőségére, egy minden ismeretet fölülmúló misztérium IgI
