Oldal 181 [181]
OCR
PUSZTINYA maradt. Ő volt egyúttal a szabadsággal bíró, a tiszta szívű, aki ennélfogva látta Istent. Igen, Máriának látnia kellett Istent sokféle módon: gyakran homályosan, mintegy üvegen keresztül, és talán alkalmanként a szeretet vakító feltárulkozásában. De ez spekuláció. Ami nem spekuláció, az az, hogy követte Krisztust az ő passióján. Amikor valaki Krisztus szenvedéstörténetén elgondolkodik (és ezúttal én ezt tettem a pusztinyámban), fel kell tegye a kérdést: Mi is a passió? A szenvedés kéz a kézben jár a szeretettel. Sziporkázóvá és ragyogóvá teszi a szeretetet, felvezetve azt az emberi szívben rejlő mérhetetlen hegyek csipkés ormaira, melyet csak a szenvedélyesen szeretők képesek befogni. A kínszenvedés gyökere a szeretet, gyümölcse a szeretet. Krisztus szenvedélyesen szeretett bennünket, és néhányan szenvedélyesen viszontszeretjük őt. A kínszenvedés általában fájdalmat jelent. Nincs ebben semmi különös. A szeretet és a szenvedés nemcsak egymás kezébe kapaszkodnak, együtt nemcsak befogják a csipkés hegyek ormait, hanem egymást keresztül-kasul átszövik. Nincs szeretet fájdalom nélkül. Fájdalom nélkül a szeretet elképzelhetetlen. Mária belépett a szeretet és szenvedés frigyébe, s ezt az Úr elfogadta, és ezen keresztül megváltott bennünket. Tiszta szívűként látta Istent. Követte őt, saját Fiát, egyenesen a kereszt tövéig, s azon túl a sírjáig. Kom-passió volt az övé. Nemcsak fizikailag, de lelkileg, érzelmileg és mélységesen tragikus módon osztozott az ő szenvedésében. Amint ott ültem Mária lábainál, és szívem szemeivel néztem őt, feltűnt, hogy Gábriel arkangyal hihetetlen kérdést tett fel neki. Hitet kívánt elfogadni a bejelentést, mely azt üzente számára, hogy ő kegyelemmel teljes, és hogy Is180
