Oldal 178 [178]
OCR
MEGÉRINTENI ISTENT Ha ez igaz lenne, ha a szív tisztaságát úgy kell értenünk mint képességet, hogy úgy szeressünk, ahogyan Krisztus szeretett, akkor lassan felfognám, hogyan kapcsolódik össze minden a szegénységgel. Mert ahogyan a szív megtisztul, s Isten kitágítja, ahogyan kész arra, hogy bemerészkedjen a Getszemáni kertbe, és ahogyan végül látja Isten arcát a gyöngékben és azokban, akik elbuknak, tekintete egyúttal önmaga felé is fordul. Az ember szíve elkezdi meglátni, saját maga miből áll össze Isten színe előtt. Azt hiszem, a szegénység itt lépett be a szemlélődésembe. Hacsak nem ismerem meg önmagamat, a szívnek ez a fajta tisztasága nem képes gyökeret verni bennem. A szegénység, amiről beszélek, mely önmagam és mások megismerésén keresztül érkezik meg, a szeretet gyümölcse — a mérhetetlen, hihetetlen szereteté, ami mindenkihez eljut, aki engedi, hogy tiszta szívűvé váljon, azaz hogy Isten maga tisztítsa meg őt. Engedni mindezt egyet jelent a szegénység szakadékába való beleereszkedéssel! Ekkor valóban kinyitottam ajtómat, a szívem ajtaját, előtte, aki oly hosszan kopogtatott rajta. Beengedtem, és ezt mondtam neki: , Uram, ez itt az otthonod. Vess ki belőle bármit, ami nem tetszik neked. Tedd szívemet a te lakóhelyeddé, pihenj meg benne. Mert íme, Uram, amióta az eszemet tudom, szerettelek téged, de szívem, mint mindannyiunké, annyi mindent összeszedett. Vedd el őket! Szívem és mindaz, mi benne van, a tiéd, mert ajtót nyitva előtted, átadom magam neked." Igen, átadtam magam, ami számomra azt jelentette, hogy személyemet korábban lehetetlennek vélt módon teljesen átadtam neki. S ebben valódi szegénységre leltem. 177
