Oldal 177 [177]
OCR
PUSZTINYA Igen, bennük van, mindannyiukban, s ez a gondolat elvezetett az Eucharisztia áldozatához. Láttam a kenyeret, amelyet minden jelenlévőnek kiosztanak, tisztán és élénken ráeszméltem, hogy minden jelenlévő, beleértve magamat is, gyönge, hajlamos arra, hogy elbukjon, hogy újra és újra elbukjon. Valamiképpen felfogtam a szívemmel, mit jelentett ez a boldogságmondás. Megértettem azt is, hogy az Isten országa most kezdődik el. Egyúttal Isten , látása" is most kezdődik el azoknak, akik tiszta szívűek. Ennek láttán a szívnek valóban ki kell tágulnia. Most értettem meg, hogy miért éreztem annyira szegénynek magamat, amikor a világ szenvedésén elgondolkodtam. Mert rajtam volt a sor, hogy végigküzdjem magamban a Getszemáni kertet, ahogyan Krisztus tette. Igen, a Getszemáni kert tapasztalatát teljesen végig kellett küzdenem magamban, világosan szem előtt tartva, mit jelent kereszténynek, Krisztus másának lenni, mit jelent megfeszíttetni és felemeltetni. Igen, tudatára ébredtem, mit jelent tiszta szívűnek lenni és látni Istent, de mi köze a szív tisztaságának a szegénységhez? Amint ezen töprengtem, mintegy az éterből az atyák egyik mondása úszott be: , Ha látod, hogy testvéred vétkezik, szereteted köntösét terítsd a vállára."? 2 A szerző a saját szavaival, apró változtatásokkal idézi a következő apoftegmát: , Egy testvér megkérdezte Poimén abbát: :Ha látom testvérem hibáját, jó, ha eltakarom azt?x Erre azt válaszolta az öreg: »Amely órában eltakarjuk testvérünk hibáját, az Isten is eltakarja a mienket; amely órában viszont felfedjük a testvérét, az Isten is felfedi a mienket..? (Poimén 64) Lásd: A szent öregek könyve. Bizantinolóiai Intézeti Alapítvány, Budapest 2001, 267. (A szakmai megjegyzésért köszönet Dr. Baán Izsáknak — A ford.) 176
