Seite 175 [175]
OCR
PUSZTINYA egységében. Ezt érted áttetszőség alatt, Uram? Szerintem ezt. Ugyhogy ezt a szót hozom elétek, barátaim. Szegénység Ez egyike azoknak a különös pusztinyai napjaimnak, amelyek az utóbbi időben gyakran megadattak. Talán hívhatnám , depressziós napnak", mivel depressziósnak tűnik, mégsem gondolom, hogy az lenne. Ritkán tör rá a depresszió azokra, akik imádkozni próbálnak. Nem, mindez nem depresszió, hanem valamifajta , kozmikus szomorúság". Feltettem magamnak a kérdést: , Mi az, hogy kozmikus szomorúság?" A válasz elég egyszerűen jött: ez az az érzés, amelyben Krisztusnak valószínűleg része volt a Getszemáni kertben, amikor feltehetőleg arra ébredt rá, hogy áldozata sok ember számára talán haszontalan lesz. Emberségéből fakadóan tört föl a kiáltás Atyjához, hadd múljék el tőle ez a kehely. Ez kozmikus szomorúságnak tűnt, ahogyan akkor megéreztem. Viszont ehhez a pusztinyához egy másik tényező is társult. El akartam menekülni előle, mert szembe kellett néznem Istennel. Valami rejtélyes oknál fogva ezen a napon látszólag vagy megilletődöttség töltött el iránta, vagy féltem tőle. Talán féltem attól a fájdalomtól, amire az ő szeretete örökké hív engem. Csak negyed öt vagy akörül született meg a szó, s ez a szegénység volt! Igen, a szegényég egyszerűen nem hagy békén engem. Visszaemlékeztem Szent Ferencre, aki a szegénységet gyakorta Szegénység Úrnőnek nevezte. Számomra a szegénység sokkal inkább olyan, mint egy nővér, egy ikertestvér, aki ott 174
